Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Losonci Miklós: Kádár János portréja
Losonci Miklós 'Jj^oáx/-á/y {(Já/rwaficwfoéja Nyáron a Munkáspárt fölhívása fölzaklatott: Szobrot Kádár Jánosnak! Előtte már az is bosszantott, hogy közvéleményünk, szerintem tévesen a legnagyobbak sorába emelte őt - Szent István, az államalapító közvetlen közelébe. Csöndben az én egyetlen szavazócédulámat is a képzeletbeli urnába dobtam: Nem! A sebek nem gyógyultak be, a Kádár köztéri szobor nem időszerű. Nem most, a közeljövőben sem lesz az. Hozzáteszem, nem végeztem különösebb tanulmányokat, nem ismertem személyesen az ő történetét. Alul- és oldalnézetből ítélhettem meg - dokumentumokat olvastam, Gyurkó László és Huszár Tibor könyvét, személyesen Mesterházi Lajos és Komidesz Mihály is beszélt róla. Ok és mások is. Amikor portréját mintázom, tényekre, adatokra és intuiciókra hagyatkozhatok, amely bizonyára szubjektív pontatlanságokat is tartalmaz, de felfedhet valami eddig nem sejtett lényegi titkokat is életéből. Huszár Tibor könyve alapján vonom le valószínüsithetően pontos következtetéseimet. Elsőként azt, hogy gyermekkorától késő öregségéig nagyon szomorú és nagyon magányos ember volt, ha szégyenként nem is viselte meg túlságosan zűrös családi indíttatása. Ez az idült magány és szomorúság később is meghatározza tetteit, legalábbis annak egy részét. A második fölismerés meglepetést keltett bennem - ő nagyon egyszerű ember, de ez az egyszerűség nemcsak erénye, sokszor az együgyűségig egyszerű, de ez adja bölcsességét, hogy a fölösleges tudás, annak hiánya nem gátolja tájékozódását, mely a cselekvéshez föltétlenül szükséges. Hiányai jelentik többleteit. Szomorúság, egyszerűség, s jellemének harmadik oszlopa: Gyávasága. Ez a gyávaság már állandó negatívuma. Gyávasága minden korszakát jellemzi; azt, hogy félve a kínzásoktól, „köpött” Horthy rendőrségén, részt vett Rajk gyötörtetésében, előtte a párt - melynek vezetője volt - megszüntetésében. Gyávasága olykor társult sarkalatos tévedéseivel, amikor az eszmét többnek vélte bűnös hibáival Nagy Imre és a forradalmárok kivégzésében. Kádár János szakaszos életű ember. Több bűnelkövető korszaka volt - akkor veszélyes emberként viselkedett, a 30-as évek munkásmozgalma tud erről, Rajk László és Nagy Imre személyesen is rádöbbent jellemének árnyoldaláról, mely egészen a gyilkosságig torzult. Különösen akkor, amikor a bűn gyávaságával párosult. Ezt az időszakot lelkiismeret-furdalás, vezeklő korszak követte. Minden alkalommal. Aki ekkor találkozott vele személyesen vagy hatalmi körével, váratlan nagylelkűség részese lehetett. Mindennek befejezése a letargia, amit egy ország is érzékelt az 1968-as csehországi bevonulásnál, s halála előtt közvetlenül is. Ő, Kádár János gyengeségből, gyávaságból, gondolkodásának fel nem mért hiányaiból mindig bűnt, nagy bűnt követett el, amit mindig megbánt, egyénileg megviselte. Mindig nagyobb bűn lett a Kádár-élet valósága, melyet mindig nagyobb vezeklés követett, így jutott el a mindig mélyebb letargiából az elborulásig, a teljes összeomlásig, az őrületig. Koestler jól írja, hogy a szocializmus vezetői szinte kivétel nélkül bűnöket követtek el, meg is büntették őket, bűnhődtek is, de soha nem azért, amit elkövettek. Miközben Nagy Imre a magyar 1956 hőse, azért a 30-as években szerepe nem tisztázott, a KGB Rákosi ellen is védte, hogy ne ő legyen Rajk László, s Rákosi Mátyás is kezdetben oltalmazta a moszkvai magyar emigránsokat. Félelmében vadult meg, hiszen 1947-ben Amerikában ő kapta a legjobb sajtót a népi demokráciák vezetői közül, s ezzel kivívta Sztálin haragját. Miért, ki tudja, mindez azonban tény. Akkor kezdett licitálni 74 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
