Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”
A tanítók minden igyekezetük ellenére sem tudták a konfliktust elkerülni. Pedig rendszeresen templomba jártak ( a tanító lányok bekötött fejjel), illedelmesen öltöztek, az egyház foglalkozásait tiszteletben tartották. Az egyik napon Felicsi találkozott a pappal, aki meghívta magához, hogy beszéljenek a magyarok itteni tevékenységéről. Öten mentek vele a csapatból és félóra múlva nagyon rossz hangulatban jöttek haza. A fiatal pap figyelmeztette őket, hogy felesleges feszültségeket ne keltsenek a faluban, nehogy botrány legyen itt is, mint volt Pusztinán és Klézsénf Állítólag mindkét helyen a pap által feltüzelt helybéliek léptek akcióba a „betolakodó” erdélyi magyar pappal és népművelőkkel szemben.). A székely lány próbálta meggyőzni őt arról, hogy a csoport értéket teremteni jött és nem rombolni, de a pap gyorsan rövidre zárta a beszélgetést. Csilla teljesen kiborult, és hiába próbáltuk vigasztalni, mert minden megaláztatás, amit életében átélt, előjött a beszélgetés hatására. Azt mondta, nem érthetjük mi ezt magyarországiak, mert itt még mindig középkor van és az egyház teljesen összefonódott a politikával. Szerencsére ennél kellemetlenebb esemény nem történt a hátralevő időben. Klézsén (Cleja) a csángó szervezet helyi vezetőjének Duma Andrásnak a segítségével indult az oktatás. Egy bérelt házban alakítottak ki iskolát, amelyben minden legszükségesebb kellék megvolt és kényelmesen elfértek a pedagógusok is. L. Györgyi T. Illéshez, R. Angélához és B. Reginához csatlakozott. Duma András autót küldött értük, a poggyászukat, az élelmet és a tanításhoz szükséges eszközöket pedig szekérrel vitték utánuk. Tanítványaik száma lényegesen kevesebb volt, mint Rekecsinben, mert ugyanebben az időben Klézse Buda (!) nevű részében található Magyar Házban már folyt a helyben szervezett magyar nyelvtanítás. A szokottnál kisebb csoporttal azonban nagyon szép eredményt sikerült elérni és bekapcsolták a tanításba Klézse-Alexandrinát is. B. Regina volt a vezetőjük, aki otthon Angélához hasonlóan katolikus iskolában tanít. Ő veteránnak számított a társai között, ugyanis korábban már Arinban is tanított. A kapcsolattartás a két csoport között a számunkra hihetetlennek tűnő rossz közlekedési viszonyok miatt rendkívül körülményes volt. Az itt élő embereknek természetes az, hogy 10-15 kilométerre levő munkahelyét, földjét, otthonát, rokonát gyalog vagy szekéren érje el, de nekünk ezt nehéz volt megszokni. Külső- Rekecsintől hegyen át Somoska (Somousca ) kilenc, azontúl Klézse még három kilométerre van. Erdőn-mezőn keresztül vezet a falubeliek gyalogútja, és itt vezetett a mienk is. A dombtetőre érve csodálatos kilátás nyílik a Szeret folyó völgyére és a völgyben meghúzódó falvakra. De ó jaj, Klézse még messze van! (Folytatjuk) Eger, 2001. október 8 Új Hevesi Napló A klézsei nyári iskola tanulói. 73
