Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”

lenyűgözött bennünket, de nem időzhettünk sokáig, így csak az autóból gyönyörködhettünk.

Gyimesbükkön él Deáky András, aki jó magyar hírében áll és szívesen befogad házába minden megfáradt Moldvába igyekvő magyart. O építette fel Gyimes első panzióját és igyekszik jól menedzselni. Segíti a moldvai csángókat is.

Gyimesközéplokot, Gyimesbükköt elhagyva meglepő látvány fogadja az utazót. Impozáns román laktanyák és szokatlanul nagyméretű vasútállomás. A magyarázat: itt húzódott hajdan az „ezeréves” határ és 1940-ben Észak-Erdély visszacsatolása után épült fel a laktanya-együttes. Mi tagadás egy rövid időre elnémult a mikrobuszban a társaság

mikor áthaladtunk az „eszmei” határon

........

Coma

nestin keresztül érkeztünk Bákóba ( Bacau ), csángófold fővárosába. Itt elvétve hallottunk magyar szót. Eltűntek az Erdélyben jellemző kétnyelvű feliratok. A főtéren levő egyik büfé vezetője ( vagy tulajdonosa ) egy Farcandi Jenő nevű forrófalvi születésű ember igen barátságosan elbeszélgetett velünk, de nem éreztük azt, hogy az üzleten kívül bármilyen más kapcsolat is érdekelné őt a magyarországiakkal. Különösebb csodálnivaló a városon nincs, a szocialista kor tipikus építményei a jellemzőek. A város központjában található a nagy kiterjedésű nyüzsgő piac, ahol csoportunk számára a zöldségféléket megvásároltuk. A kínálat bőséges volt, az árak magyarországiak. A fizetések azonban jóval alacsonyabbak Romániában. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a pénzünket valutaalapra helyezték, de bizony ezzel Bákóban nem sokra megyünk, mert a bank nem vált át forintot lejre. Ám ha kimegyünk az utcára, lépten-nyomon találunk feketén lejt kínáló

pénzváltót. Még a nyár elején 1:1 arányban kínálták Erdélyben a lejt, július közepén már 100 forintért csak 96-ot adtak, Bákóban pedig mindössze 92-t.

Bevásárlás után autónk Dél felé vette az irányt a Szeret völgyében. A jó út Rekecsinig ( Racaciuni) tartott. Innen Külső-Rekecsinig ( Fd.Racaciuni ) kb. 12 km-en át hepe-hupás makadám úton haladtunk, időnként úgy éreztük, hogy eltörik a tengely. Autónk hatalmas porfelhőt húzott maga után. Útközben autóval nem találkoztunk, csak gyalogossal és tehénhúzta szekérrel. Végre megérkeztünk úticélunkhoz. Ott álltunk meg, ahol elfogyott az út. Poggyászainkat a sofőrünk és fia gyorsan kipakolták és már indultak is vissza. Mi maradtunk... Előttünk kétfelé ágazott a házak között az út. Csak éppen házakat és utakat nem láttunk. A házakat azért nem, mert régi deszkakerítések, fák, „állások” (fészer ) takarták el előlünk, az utak pedig inkább kiszáradt patakmedernek tűntek a víz által

Külsö-Rekecsini utca részlet.

70

XI. évfolyam 11. szám-2001. november