Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestyén Sándor: Bartakovics Béla egri érsek-főispán politikai pályaképe
hozzáfűzte, meg kell kezdeni haladéktalanul a honvédek összeírását, mert „úgy sem marad egyéb hátra, mint e hazának szentesített jogait fegyveres erővel visszaszerezni”. Felállt Német Albert volt 48-as képviselő, Lipcsey Péter másodalispán, Papp Pál kápolnai postamester és Lengyel Miklós kanonok, akik egyhangúlag azt követelték, hozzanak határozatot, mely Ferenc Józsefet közpolgárnak nyilvánítja. E pontnál felállt Bartakovics Béla érsek-főispán, jól tudta, hogy ez számára végzetes lehet, és kivonult az ülésteremből. Valójában ezzel szabad folyást engedett a szenvedélyeknek, s emiatt később Bécsből magyarázatot is követeltek tőle. Mindenesetre a megyegyűlés határozatot hozott, mely szerint az uralkodó nem magyar koronás fő, rendeletéit úgy kel értelmezni, mintha magánszemélytől érkeztek volna, és irattárba kell helyezni. A „megingott bizalom visszatérésére” csak akkor lehet számítani, ha a nemzeti visszanyeri „boldogító törvényeit”, értvén ez alatt a forradalom idején hozott törvények hatályosságának visszaállítását. Ez tartalmazta a felelős magyar minisztérium, vagyis kormány felállítását, az emigránsok hazatérésének engedélyezését, a csendőrség, rendőrség és pénzügyőrség hatáskörének szigorú törvényi szabályozását, valamint a katonaság alkalmazásának nemzeti szempontú rendezését. A Helytartótanács egyelőre megelégedett Bartakovics Béla főispán magyarázatával, miszerint „az uralkodó személyét sértő óvás keletkeztét csupán némely rakoncátlan egyén fondorkodó túláradásainak, korántsem a megye többsége valódi kifejezésének tekintené”, valójában időt akartak nyerni. Ugyanis 1861. februárjában császári pátens kiadására került sor, mely a centralizmushoz való visszatérés szándékát tükrözte, viszont lehetővé tette, hogy 1861. április 2-án összeülhetett a magyar országgyűlés, a budai királyi várpalotában. Az ülés helyszíne persze már újabb viták forrása lett, mint azt egri Csíky Sándor mondotta: az 1848. IV. te. szerint a képviselőház üléseit Pesten köteles tartani. A képviselők megoszlottak a látszólag formai kérdésben, Deák Ferenc formálódó felirati pártjának tagjai kisebbségben maradt tagjai megjelentek a vár tróntermében tartott megnyitó ülésen, majd du. 4 órakor megkezdték a tanácskozást Pesten kiegészülve a Teleki László által vezetett határozati pártiakkal. A Felirati Párt részéről Deák Ferenc 1861. május 13.-án terjesztette elő a képviselőházban indítványát, mely mindenben tartalmazta a később elfogadott feliratot. Ebben az uralkodóház és hazánk viszonyát alapvetően meghatározó jogforrásnak a Pragmatica Sanctio-t tekintette. Eszerint kétoldalú szerződéses viszony áll fenn, a Habsburg uralkodók a magyar trónt csak azzal a feltétellel örökíthetik utódaikra, ha eleget tesznek a magyar rendek feltételeinek. Az örökös tartományok és Magyarország „elválaszthatatlan és feloszthatatlan együttbirtoklásán” csak perszonális uniót és nem reáluniót kell érteni. Az uralkodó válasza mereven elutasító volt. A képviselők augusztus 8-án újabb feliratot intéztek hozzá. A Szélsőbal 27 képviselője most csak tartózkodott a szavazástól, de ez is elég volt arra, hogy az uralkodó elnapolta a magyar országgyűlést. Haller Ferenc tábornok 1861. augusztus 22-én reggel megérkezett Pestre a leirattal, felhatalmazása volt, hogy engedetlenség esetén katonai erőt is alkalmazzon. Bartakovics Béla érsek-főispán is nehéz helyzetbe került, magánbeszélgetésen elmondott szavai, melyek hű tükrei voltak felfogásának, „Non est unctus, non est coronatus, non est rex noster” (Nincs felkenve, nincs megkoronázva, nem a mi királyunk”), egyúttal a nemzet többségének akaratát is tükrözték 1861-ben, a Kiegyezés válaszútján. A Kancellária vizsgálta a hevesi határozatok születésének körülményeit, maga Bartakovics Béla főispán is részese lett a számonkérésnek, ő azonban 1861. szeptember 17-én írt válaszlevelében egyszerűen letagadta a felségsértés vádját - utalva a februári egri megyegyülésre - „úgy vélem a feladó vagy nem jól értette, mi mondatott, vagy rossz szándékból elferdítette a Új Hevesi Napló 55
