Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Gebei Sándor: A magyarországi lengyel Légió „dsidás főhadnagya”, Fredro Sándor
Elméletileg ez sem kizárt - ha az utóbbi kérdésre keressük a választ. Makai Ágnes, Héri Vera kitüntetésekkel foglalkozó, a kitüntetéseket szóban és képben is bemutató szakmunkában a Fredro-t illető érdemrendről ekképpen írnak: „Kossuth ötleteként, a kitüntetéstörténetben egyedülálló módon, ideiglenes jelvényekkel alapították meg a Magyar Katonai Érdemrendet, amelynek 1849. március 2-án közzétett alapszabályzata tudatta, hogy e pótérdemdíszjeleket nemsokára valóságosra cserélik.” 22 Az érdemrend I. osztályát tábornokok és törzstisztek a hadműveleti tervet realizáló, sorozatos győzelmekért kaphatták, a II. osztályát pedig azok a főtisztek, akik „önálló, hadi kombinatiót” is igénylő akciók végrehajtásában” tűntek ki. Az érdemrend III. osztálya elnyerésének feltétele „kimagasló személyes bátorság tanúsítása volt.”23 Akár a tarcali, akár a túrái csatában tanúsított bátorságáért és vitézségéért kapta is Jan Aleksander Fredro erkölcsi elismerését, számára - ahogyan azt a magyar szabadságharc leverése után húsz évvel, Klapka György által visszaigazolt sorok bizonyítják - ez a csatatéren megszolgált érdemrend, az idegen elnyomás elleni fegyveres küzdelem jogos és igazságos elismertetése, „hivatalosítása” közvetlenül az osztrák-magyar kiegyezés után, a teljes értékű amnesztia után nem tűrt halasztást. Újra Makai Ágnest és Héri Verát idézve: „A szabadságharc ismert, neves személyiségeinek és egyszerű katonáinak, akik birtokolták, büszkesége volt az egyszerű érdemjel. Népszerűségét mi sem bizonyitja jobban, mint hogy évtizedekkel a szabadságharc leverése után akadtak olyan honvédtisztek, akik az eredeti, meg nem valósult terv szerint megcsináltatták, s viselték a fehér zománcos, magyar címeres kereszteket.”24 Az apja engedélyével és beleegyezésével 1848 végén Magyarországra jött Fredrot, a Ívovi egyetem első éves joghallgatóját a galíciai lengyelekben erősen élő, de utópisztikus formában jelentkező, szabadság és függetlenség utáni gondolat vezérelte. A magyar szabadságharc mellett fegyvert fogó lengyelek úgy vélekedtek, hogy az Ausztriával szemben győztes Magyarország után az Osztrák-Lengyelország (Galícia-Lodoméria) következik a szabadsághoz és a függetlenséghez vezető úton. Amikor a magyar szabadságharc ügye megpecsételődött, a lengyelek a „zsamokországok” (= Lengyelországot egymás között felosztó Ausztria, Oroszország, Poroszország) szomszédos államaiban szóródtak szét, hogy a következő Európát lángba borító háborúban újra felbukkanjanak és hogy a Lengyelország feltámadásába vetett hitüket újra történelmi próbának vessék alá. Jan Aleksander Fredro 1850 elejétől 1857-ig, a személyes amnesztia elnyeréséig Párizsban élt. Hazatérésekor apjától átvette a családi birtokot, Bienkowa Wisznia-t. Itt, a vidéki magányban kezdett el komolyan foglalkozni a verseléssel, s az 1860-as évektől kezdődően egymás után jelentek meg verses komédiái nyomtatásban és színpadon egyaránt.25 Az irodalom, illetve a kultúra területén szerzett babérok ellenére a nemzet, a haza sorsa iránti mély aggodalom, a problémák megoldásának „lengyeles” variációja soha nem tűnt el. Az egyik, barátjához irt levelében így fohászkodik a volt dzsidás főhadnagy: „O Boze, Boze! Daj nam wojny, bo inaczej przepadlismy na wieki.” (Ó, Istenem, Istenem! Adj nekünk háborút, mert másképpen örökre elveszünk.)26 3cg»)jctc!t 1 Ossolineum - a Lengyel Tudományos Akadémia Nemzeti Könyvtára Wroelawban. A nemzeti intézmény alapítója gróf Józef Maksymilian Ossolinski (1748-1826) volt, aki bécsi szolgálata idején, császári és királyi könyvtárosként páratlan értékű magángyűjteményt hozott létre. Az okleveleket, kéziratokat, numizmatikai tárgyakat (érméket, kitüntetéseket), pecséteket, grafikákat, ritka könyveket tartalmazó gyűjteményét 1817. június 4-i alapító levelével szülőföldjének, a galíciai Lwówban létrehozandó, nevét viselő tudományos intézménynek ajándékozta. Ossolinski gróf tudományos kutatót és gyűjteménykezelőt több tudományos akadémia, valamint 50 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
