Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó
POLSON: Ez egyben annak a kinyilatkoztatása, hogy maguk semmiféle korlátozást, szabályt vagy törvényt nem fogadnak el, mely a háború nyers erőszakát szabályozza? Akkor Hitlernek igaza volt! Ilyen alapon nincs joguk engem háborús bűnnel vádolni! ZADICS: De van! Pont a maguk erkölcsi mércéje adja meg ehhez a jogot. Önök a saját erkölcsi mértéküket általánosan kötelezőnek tartják. Ennek alapján ítélik el és jelentik ki a vezetőinktől le az utolsó katonáig, hogy háborús bűnösök. De ha a maguk mércéje mindenkire érvényes, akkor elsősorban magukra érvényes. Ezért megvan minden jogunk arra, hogy a tetteikért magukat mi a saját mércéjük alapján ítéljük meg! Mi soha sem fogadtuk el az erkölcsi megkötöttségeket magunkra kötelezőnek. Jogosnak tartjuk, ha egy nemzet megtisztulási vágyból meg akar szabadulni a nemkívánatos elemektől. A maguk mércéje nem a mienk. POLSON: Maguk tehát jogosnak ismerik el, hogy a többség kiűzzön minden más nemzetiséget az országból? ZADICS: Maguk ezt nem értik. Mi szerbek itt kovácsolódtunk nemzetté a koszovói síkon. A „Fekete madarak” síkságát török fegyverektől lemészárolt szerbek vére feketítette be. Ebből született a mai szerbek egybetartozásának erejévé. A testi vér és az ortodox hit szellemi ereje olyan cement, ami összeköt minden szláv népet. Olyanok vagyunk, mint a dohányunk füstje. Kendőzetlenül csípős, mások számára élvezhetetlen, de bennünket ez a füst konzervál, megőriz az elkorcsosodástól. Mi élünk a magunk meggyőződése szerint, a maguk erkölcsi rendje csak magukra kötelező. (Kívülről hallatszik a bíróság közeledése). De nincs már időnk a vita eldöntésére. Azt már a bíróság eldöntötte. A bizottság bevonul. Zadics és Poison állva hallgatják az ítélethirdetést. BÍRÓ: A Jugoszláv Köztársaság hadbírósága Jerry Poison repülőőmagyot, az USA légierejének bombázó pilótáját, azonossági száma UAF 921-147-B-Pr.-65. Felelősnek találta a Peé város közelében 1999. április hó 26-án megölt civil lakosság haláláért, mely a vasúti átjáró híd bombázásának volt a következménye. A bombázás tényét a vádlott beismerte. A bíróság elutasította a vádlott azon védekezését, hogy nem vette észre a lakosság jelenlétét a hídon. A bíróság a vádlottat, Jerry Poison US őrnagyot háborús bűnösségért golyó általi halálra ítéli. Az ítélet végrehajtásának az ideje 1999. május 30. reggel hat óra. Az Ítélet jogerős. Az ítélet jogerős. Kelt, Peé, 1999. május 28-án. TÖRZSTISZT I.: Zadics százados! Alakulatával továbbra is ebben a védőállásban marad. Ön felelős a fogoly őrzéséért, és az Ön százada adja a kivégző osztagot. A biróság a főhadiszállásra vonul vissza, de fenntartja a rádióösszeköttetést. Végeztem! ZADICS: Megértettem. (Tiszteleg. A bíróság elvonul. Poison és Zadics ismét egyedül.) POLSON: (Leplezetlen keserűséggel) Gazemberek! Gyilkosok, megbecstelenítők, rablók, álszentek! Van pofája ennek a színpadi bíróságnak, mely eltűri a lakosság otthonából való kizavarását, a férfiak tömeges kivégzését, a nők megerőszakolását, engem halálra ítélni! Ez alábbvaló, mint egy lincselés. Remélem, mikor vége lesz ennek, maga és a társai a Hágai Bíróság előtt fognak felelni a tettiért! ZADICS: Kár dühöngeni. Katonasors. Ma nekem, holnap neked. Két kilométer magasból a híd csak játékszer. Minden csak személytelen kulissza. A Hadtudományi Intézet terepasztalán a háború csak színjáték. Maga, őrnagy most kerül először szembe a háború véres valóságával. Eddig minden csak sakkjátszmának látszott fölülről. 36 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
