Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Árny-idő, Nagyharang, La voragine
Míg ünnep van és száll az égre fel a sok fohász, a nép csak énekel A vész is szólal. Eljött Szent Mihály és rátekint az Égi Nagy Király e méltatlan seregre. Könnye hull Hazugra álszentekre végleg alkonyul S csak zúg a nagyharang. Hangjában most ítél az Égi Úr. A nép meghallja. Újra fél. Kacagva hinti tiszta fényeit A napszekér. Feledve éveit Elénklebeg a lenge égi szép S a földre hinti búcsúénekét... Örvény sodor. Már járnak hozzád s intenek a szent tudásnak ismerői: szellemek. Hessentenéd el őket. Béna lett karod. Elfúló lélegzettel el se mondhatod milyen hiába minden. Indulsz már haza. Riaszt és vonz a boldog-létnek illata. Füledbe súgják: örvény karja átölel. Utolsó nászi táncod ez. Szíved felel. Hatalmas dobbanással ismeri meg őt a földi létben-vágyban el nem érhetőt. Pörögve fordulsz táncban örvény szent vizén. Habbá magasztosulsz a nemlét tengerén. (Haláltánc) * Az örvény (olasz) Új Hevesi Napló 29
