Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Durrdefekt

állította itt fű alatt, és azzal hülyíti az embereket, hogy ő lesz az új igazgató. Ő tárgyalgat az új tulajdonos megbízásából.- Jól van, Mari, ezt én is tudom, de azért nem eszik olyan forrón azt a kását. Azt mondd meg, ki engedte be!- Hát éppen ez az, főnököm, hogy olyan igazolványa van, amilyet még én se láttam. Azt mondják a fiúk, muszáj volt beengedni. Be is írták a könyvbe, meg van vele még plusz két fő.- És nem is hozzám jön a disznó...- Nem hát, mert az egyik plusz fő a vezérigazgatósági megbízott. Meg aztán sietnek is, mert délben már a minisztériumban kell lenniük.- Ezt honnét tudod?- Tudom, ahonnét tudom, de így van. Nekem is lehet magánéletem, nem? Szóval mi legyen az öcsémmel, főnök? Holnap reggelre behívhatom?- Megmondtam, hogy hagyj békén azzal a részeges öcséddel! - fordult el indulatosan. - Más se hiányzik nekem, mint még egy ilyen... Különben se szoktam visszavenni azt, akit egyszer kirúgok.- Rendben van, főnököm, ha magának csak ezek a féllábú, megbízhatatlan szarjankók kellenek portásnak, be se hoznám közéjük az én áldott, jó, hűséges Józsimat. Hadd dögöljön éhen az a szerencsétlen! Lelke rajta, főnök. De ha mégis meggondolná a dolgot, én tudnék tippet adni, ki helyett...- Befejeztük, erről nem is akarok hallani többet! - ezzel becsapta maga mögött az ajtót, és kisétált a parkolóba a portáshoz. Még akkor is sétálgatott a kocsi körül, amikor amaz már régen visszatért az épületbe. Az alvázat nézegette, a kerekeket rugdosta, aztán elment. Mari meg is jegyezte az ablaknál állva.- Hallja-e, tanár úr, a főnök úgy mustrálja azt a szekeret, mintha meg akarná venni. Pedig nem hiszem, hogy eladó.

Ezen mindketten elmosolyodtak, s tették tovább a dolgukat. Alig telt el fél óra, a volt főmérnök visszaérkezett a két társával egyetemben. Beültek a Fordba, beindították a modort, s amint elindultak volna, mind a négy kerék egyszerre lapult a földhöz.- No, ezek sem érnek be délre a minisztériumba - nevetett föl Mari, és már vette is a telefont, hogy beszámoljon az igazgatónak a nem mindennapi eseményről.

Az esetet vizsgálat követte. Tény, hogy mind a négy abroncsban egy-egy hatalmas acélszöget találtak. Nem férhet kétség a szándékossághoz. De ki a tettes? A portások mindvégig figyelték a kocsit. Senki se ment a közelébe. Azaz, hogy ketten mégis. Az új portás és az igazgató. S kettőjük közül melyiknek állhatott érdekében, hogy megakadályozza az elindulást? Ezen éppen lehetett volna vitatkozni, ha nem az igazgató vezette volna a vizsgálatot. Mert ugye ki tudhatja, milyen indulatok fűtenek egy ilyen kirúgott tanárembert? Akár egy korábbi sérelem miatt elkövetett bosszú is lehetett... Mari különben is hitelt érdemlően tanúsitotta, hogy a főnöke nem is volt olyan közel ahhoz a bizonyos autóhoz, hogy elhelyezhette volna azokat a bizonyos szögeket. Ő a saját szemével látta.

Másnap gondterhelt, gyűrött arccal lépett ne az igazgató a porta ajtaján. Senkire se nézett, a tekintete valahol a mennyezeten ugrándozott.- Tanár úr, gondolom, mondanom se kell, hogy holnaptól nem tartunk igényt a munkádra... Sajnálom, hogy így történt... Még próbaidőben vagy, eltekintek a fegyelmitől. Közös megegyezéssel...- Értem - nyelt nagyot a férfi. - Csak a veszteseket szokták háborús bűnökért bíróság elé állítani...

Új Hevesi Napló

25