Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Erdélyi Z. János: Elmennék örökre - Abonyi Mária: Rőt szagú est
öwö/we („A szeretet obulusai” c. ciklusból) Ma oly örömmel elmennék — örökre. Rég nem volt bennem ilyen nyugalom. Napok koppanva hulltak: rög a rögre. Most csend van és mindegyre hallgatom. Már összebékült lelkem a világgal. Már nem zavar, hogy senkinek se kell a kedvem-kínom, hogyha versben szárnyal... Én nem osztozom többé senkivel. Magam magányos menedéke békít. Abban találom nyugalmam talán... Ha nincs is új lét - elhagyom a régit... hogy csók legyek egy csillag homlokán. í eát ' ' ' - "!sV ' % • A Hold ezüst kontyba szedte az esetet, s feltüzte a sötét fellegek alá. Keselyük szárnya suhog, szemem csillagait hullajtva viszik öledbe. Kis démonok hurcolják vágy teli lelkem, a hosszú úton rongyosra marják. Csendes, rőt szagú estben jut hozzám fényed. 22 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
