Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLI.
B ükUaljai ösvényeken LXI. Fémesen nyikorog a bolt alumíniumkeretes bejárati üvegajtaja. Több százszor hallja ezt naponta a tulajdonos, de neki nem zavaró. Megszokta. Sokan javasolták már, hogy kenje meg egy kis zsírral, vagy cseppentsen a sarokvasra olajat. De nem, ő szereti ezt a fülsértő csikorgást hallani. Egyrészt, mert ez vevőt jelent, aki ugye hasznot hoz, másrészt, ha a polcok között tesz-vesz, a hangra felfigyelve tudja, hogy bejött valaki. Most éppen cigarettát pakol. A kartonból halássza ki a dobozokat, azokat rendezgeti a pénztárgép előtti dohányos pulton. Az öngyújtók mellé. A sok színes öngyújtó mellé. Van itt mindenféle színű. Piros, sárga, kék. Ám amit ő használ, az zöld. Szereti a zöld szint. Csak spenótban nem. Mert a főzeléket nem szereti. Csak a húst. Húst hússal, szokta mondani, amikor megkérdezi tőle a felesége, Pannika, hogy mit főzzön neki hétvégére.- Hagyjál már engem békén azzal a kelkáposzta-főzelékkel meg tökfőzelékkel! Huszonhat éve próbálkozol, pedig huszonhat éve minden héten hallhatod, hogy ki nem állom. Minek idegesítesz hát állandóan ezzel? Főzzél magadnak, ha azt akarsz enni, de nekem adjál pörköltet! Ezt is el kell mondanom minden hétvégén, de hiába, mert úgysem jegyzed meg. Vagy csak engem akarsz mielőbb a sírba lökni, azért idegesítesz még ezzel is. Itt van, ni! Megint elloptak egy dobozzal ebből a hosszú, drága cigarettából. Van nekem így is elég gondom-bajom. Főzzél, amit akarsz, csak pörkölt legyen. Jó sok. Húst hússal!- Miért idegeskedsz már megint? Belevörösödik az a kopasz fejed. Még tényleg agyonüt a mennykő, úgy felszökik a vérnyomásod. Jól van, na! Pörkölt lesz és kész. Úgyis tudod. Meg rántott hús. Csak megkérdeztem, hátha megjött a gusztusod egy kis főzelékre - nyugtatja a felesége.- Nem jött meg! Egy csöppet sem jött meg! Evett az én apám elég csalánfőzeléket az orosz fogságban. Megette az én részemet is. Bele is halt szegény. Nyugodjon békében. Én meg hagy éljek még egy kicsit pörkölttel. Ne is dühíts, mert tényleg agyvérzést kapok itt rögtön. Most jut eszembe, hogy reggel elfelejtettem a vérnyomáscsökkentőt bevenni, úgy siettem. Csinálj hozzá hagymás krumplit vagy petrezselymeset. Az jó a pörkölthöz is, meg a rántott húshoz is. Még másnap is. Hány rekesz üdítőt rendeljek ebből a kétliteresből? - enyhül meg István, és amikor elmegy a pénztárgép mögött ülő felesége mellett, gyengéden ráver a fehér boltos köpenyt majd szétrepesztő, de még mindig formás fenekére.- Jól van, na! Vén bolond! Lesz pörkölt krumplival, de vigyázz magadra, nehogy itt maradjak egyedül a bolttal, mert mihez kezdek nélküled? A vémyomáslehúzót meg szedjed, ha már drága pénzen kiváltottam! - zárja le a csaknem mindennapos, általuk szinte természetesnek tűnő zsörtölődést Pannika. Már csak azért is, mert megcsikordult az ajtó, azaz vevő érkezik.- Adjon Isten, Pista komám! - köszön vidáman a boltba betérő, pirospozsgás, ötven körüli, zöldkalapos cimbora, és karjára akaszt egy műanyag bevásárlókosarat. - Hol tartod a friss söröd? Tegyél csak ide a kosaramba négy üveggel, és vágjál vagy harminc dekát abból a jó vastag füstölt szalonnából, mert csurdítani akar a család este.- Csak nem te is szalonnát sütsz? - kérdezi döbbent ámulattal a boltos, s szinte ijedten néz a barátjára. Új Hevesi Napló 13
