Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖNYVSZEMLE - Vezényi Pál: Harry Potter
1?ÖM^V£^FoMIoK OhzxSrtAfi Cé&o/íev Harry Potter előbukkant a sürü angol köd homályából, elmormogta varázsigéit, és egyszeriben meghódította nemcsak az angol nyelvterület, hanem az egész világ könyvpiacát. A sikeren felbuzdulva a kiadó sorozat gyártására buzditotta a szerzőt, amelyből eddig négy kötet meg is jelent. A propaganda gépezete megindult, a sikert előre megjósolták, úgy is lehetne mondani, hogy megbabonázták, mivel a történetek hősei egy mágus-boszorkány iskola növendékei, élükön a főhőssel, Harry Potterrel. A mágusok és boszorkányok iskolájába nem vesznek fel akárkit, csak olyan növendékeket, akik eleve ilyen képességekkel születnek. Származhatnak mágus-boszorkány szülőktől, de átlagos földi halandóktól is. A mágusok számon tartják ezeket a gyermekeket, és gondoskodnak neveltetésükről a számukra létesített intézetben. A mágusok kasztja a földi halandók között, de láthatatlanul, tőlük elkülönülve a saját törvényei szerint éli a világát. Felsőbbrendűsége tudatában lenézi és „muggli”-nak nevezi a közönséges földi halandókat, akiknek sorsába bármikor beavatkozhat. Ilyen cselekedetektől azonban a jó szándékú mágusok óvakodnak, mert ezek könnyen megbolygathatnák az emberi társadalom mindennapi rendjét. A gonosz mágusok ezzel szemben ártani akarnak az embereknek, jóindulatú társaik viszont olyan módon védelmezik a „mugglikat”, mint az állatvédő egyesületek a négylábú lényeket. Harry Potter eddig megjelent kalandjának négy kötete ezt a szellemet sugározza. A jó varázslók küzdenek a gonoszokkal az emberek és társaik védelmében. A könyv allegorikus ábrázolás, amely azt kívánja tudatosítani, hogy a társadalom felső, vezető, ha úgy tetszik, arisztokrata rétege a közönséges halandók fölött áll szellemileg. Az emberek ugyan ki vannak szolgáltatva nekik, de nem kell félni, mert közöttük a többséget a jóindulatú elemek képviselik, akik védelmezik őket. A mágusok kasztja többrétű. Egyesek ősi boszorkány családok leszármazottai, de akadnak közöttük „félvérek”, sőt „polgári” szülők, azaz „mugglik” ivadékai is, akik képességeik révén kerültek a mágusok rendjébe. A konzervatív rosszindulatú mágusok gyűlölik az újakat, és mindent elkövetnek a megrontásukra. Nem véletlen Harry nevelőszüleinek negatív ábrázolása. Ők a polgári kapitalizmus feltörekvő rétegének képviselői, akiket a felsőbbrendü mágusok végtelenül lenéznek és megvetnek. Nem véletlen az sem, hogy a mágusok tanintézetét „roxford”-nak hívják (Oxford!), amelyben akadnak ugyan gyenge és nem mindig becsületes oktatók, az iskola azonban ennek ellenére alapvetően hasznos intézmény. A Harry Potter történeteket a mesés mágikus elemek miatt az ifjúsági könyvek közé sorolják. Az értékelés nem helytálló. Kétséges, hogy a fiatal, tizenéves olvasók át tudják-e rágni magukat a terjedelmes köteteken, amelyekben a cselekmény gyakran vontatott, ismétlésekkel teli és többnyire csak az utolsó fejezetekben válik igazán érdekfeszítővé. A fiatal, kalandos olvasmányt váró közönség aligha fogja megérteni a könyv valódi mondanivalóját, az ősi angol arisztokrácia társadalomformáló szerepének igazolását. Joanne K. Rowling, az ismeretlenségből felbukkanó tanítónő, Harry Potter alakjának megálmodója és a kiadó eddig jó üzletet csinált. A szerző minden tőle telhetőt Új Hevesi Napló 109
