Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Romhányi László: Egy megismételhetetlen előadás
Fokozza a feszültséget, hogy november 4-én Münchenben, a bajor főváros nevezetes kultúrcentrumában vendégszerepelünk az „1956” című dokumentumjátékunkkal a nemzeti emigráció meghivására. A külföldi vendégjátékot a Fővárosi Tanács VB Művelődési Főosztályának be nem jelentem. Saját pénzen utazunk, a társulat családoknál kap elszállásolást. Münchenben rendezünk egy politikai Fórumot is a hazai helyzetről, majd Heidelbergbe utazunk az ottani „Jurta” felavatására, amely ténylegesen egy faszerkezetes református fatemplom és a németországi emigrációs magyarság egyik szellemi fellegvára... Kemény próbákat tartok. A színházépületet a kíváncsiak elől lezárom. Tilos a társulatnak nyilatkoznia és véleményt mondania a készülő új bemutatóról. Október 23-án reggel kihalt a város. Az ellenzék által meghirdetett néma tüntetést Grósz Károly pártfőtitkár betiltatja. Rendőr-rohamkocsik a belváros gócpontjain. A lengyel vízágyúk is bevetésre készen az ünneplők szétverésére... A betiltott tüntetés híre éppoly közfelháborodást kelt országszerte, mint 1956-ban egykoron Gerő Ernő pártfőtitkár tiltó arroganciája. Grósz és Gerő neve összecseng ezen a fenyegető őszi reggelen... Villamoson járom be a Műegyetem mögötti helyszínt. A Gellért tér közelében, a Bartók Béla úti Bútoráruház előtti gumibotos, pajzsos, plasztiksisakos rendőrkordonnal néhányszáz tüntető szópárbajozik. Kőszeg Ferenc gesztikulál a leghevesebben. Félelmetes látvány. Maradok a villamoson; letartóztatásomat nem kockáztathatom, mert nélkülem délután és este nincs előadás... A színház csendes és kihalt. Két előadást hirdetek meg október 23-ára, mert akkora az érdeklődés. Várom a betiltott előadással szembeni hatalmi retorziókat. 14 óra körül katonai járművek szállják meg a Jurta környékét. A fák alatt leponyvázott teherautók tucatjai, tömve fegyveres rohamkatonákkal. 14: 30 órakor rendőrautók, motoros rendőrök és rabbegyüjtő autók hadserege vonul fel éktelen szirénázással a Jurta oldalában húzódó Ifjúsági sétányra. Lezárják a környező utakat. A színpadmester harminchat rendőrautót, tizenkét rabbegyűjtőt és ötvennégy rendőrmotort számol meg.- Na, ma nem kell hazamennünk, mert ma minden nézőt bevisznek! - szellemeskedik a nagydarab Kocsik Géza. Érkezik Mécs Imre is. Ünnepi ruhában, az elmaradhatatlan csokomyakkendővel. Karján a csecsemő. Hamuszürke arccal a csöppség tükörsima koponyáját simogatja, hosszú negyedórákon át, szótlanul, a semmibe bámulva. Meglepetésemre a színtársulat teljes létszámmal megjelenik, pedig már készültem a beugrásra. A hangulat temetői. Senki nem szól senkihez, csak a rádiók bömbölnek. Ontják a betiltott utcai tüntetésekről szóló híreket. Várjuk, miként harminckét évvel ezelőtt, a tiltás feloldását. Ha marad a tiltás, tudjuk, mindannyiunkat bevisznek... Mintegy varázsütésre: ömleni kezd a Jurta Színház felé a közönség! A metrótól a színházépületig a rendőrök kettős sorfala fogadja az érkezőket. Minden rendőrnél gumibot, amelyet két kézzel fognak, terpeszállásban, fenyegetően, megfélemlítésként. Ilyen premier sem volt még Magyarországon!... Legalábbis ilyen „hivatalos” közönség-fogadtatás... Jönnek százával, ezrével az emberek, az utcán szétvert tüntetők csoportjai, estélyi ruhás asszonyok, elegáns, nyakkendős urak, csupa ismerős arc, szinte a teljes alternatív demokratikus ellenzék, a későbbi évtized vezető politikai elitje, akkor, aznap: üldözöttje. Új Hevesi Napló 65
