Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Katona Kálmán versfordítása - Murawski Magdolna: Októberi táj
(S^ptfde 2)amLn (Lilie) Üresek a színek, ami közel messze fut. Minden idegen: Ám ez a liliom mely tegnap még nem volt itt, csak rám nézett ma reggel, zöldben lilán. Kakukk kiált, és a percek mozdulatlanok, jött ez a liliom éj időben, észrevétlenül. Éjjel, észrevétlen mennem volna jó. Sárgába fordul már a táj. Ragyog a megtört őszi fény. Párás a föld. Szürkéskék köd lebeg. Sápadt a zöld. Csupán a fü selymén lobog-csacsog. Vékonyka ér a víz. Föld-mélyre hull akár a fák tövén gyökér-hadak. Erdőre gondolsz. Mélyében tavak. Az élet egyre halkul: alkonyul. Nyár-esték bugyborékoló dala madár-emlék csupán. Tán visszaint szárnyával és továbbsuhan megint. Alatta kék a táj. Ragyog hava. Tó-mélyre süllyedt hallgatás remeg. Fölötte sápadt kék illan-lebeg. Katona Kálmán fordítása 48 XI. évfolyam 10. szám 2001. október
