Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: A tetovált ember
- Megvagyok. Egy Váci úti gyárban vagyok igazgató - mondta Tibi. - A minap neveztek ki.- Te is benne vagy abban a bizonyos izében?- Semmiben sem vagyok benne. A fene se tudja, hogy kinek az ötelete volt, de most igazgató vagyok. Legalább azt tudhatnám, hogy mit kéne ott tennem! Igazgató még nem voltam eddig. Tudod, Dani, köszörűs a szakmám, síkköszörűs. Csodálkoztam nagyon, amikor engem oda ültettek, abba a borszékbe. Amikor becsöngettek a moziban, elbúcsúztunk egymástól. Kulcsár Dani olyan arcot vágott, mint aki meghibbant... Megölelte a feleségét az ajtóban, és annyit mondott neki halkan:- Képzeld, Ibolya, ez a Tibi, egy hat elemit végzett igazgató.- Úgy is néz ki — felelte az asszony, amikor helyet foglalt a székén. - Ez a végzet, Danikám - nézett rá az asszony. Sok esztendő után egy csöndes újpesti kerthelyiségben összefutottak megint. Tibi sápadt, szakadt volt, öltözéke gyanúsan elhanyagolt. Kulcsár Dani meghívta egykori barátját, sporttársát egy pohár borra. Hosszan beszélgettek.- Mesélj magadról, Tibi, rég hallottam felőled. Ne lógasd az orrod úgy, mint az „ötpengős cigány ló”.- Idefigyelj, Dani! Téged érdekel az életem? - kérdezte Tibi, s lehajtotta a fejét egykori barátja előtt, s csak azután kortyolt a borba. - Nehéz napok jöttek az életembe, amióta nem találkoztunk. Behúzta a nyakát, mint a beteg csirke, aztán folugorva a székről, hátralépett az ajtó felé, s fölrántotta az ingét. Kulcsár Dani nézte barátja testén a nyakáig húzódó tetoválást, az indigókék kígyót a kioltott nyelvével. Visszahívta Tibit az asztalukhoz.- Ne ugrabugrálj! Gyere, ülj le a seggedre s maradj veszteg! Leültek egymással szemben a hűs fák alatt, a damaszttal terített asztal mellé, s koccintottak.- Sok bajom volt azóta. A feleségem, akit még Csányoroszóban a konyhán az ebédlőben ismertem meg, elhagyott. Valami baj lehetett velem, mert Gitta más férfi után nézett. Meglépett az egyik egykori munkatársammal, s ma Izlandon élnek. Ahogy hallottam valakitől, nincsenek jól, veri időnként a Gittát... Soha egy ujjal se nyúltam hozzá verekedési akarattal - mondja Tibi. - Három éve élnek Izlandon - ismétli meg előbbit alátámasztandón... - Két ikerfiúval... ***- Öt kemény évet ültem az igazgatói székem után, persze beleszámították az ötvenhatos ügyeimet is - mondja, s közben kipirul az arca. - Igen, pedig csak öt napig voltam igazgató. Mindenáron disszidálni akartam. Megláttam az üzletben a menekülési lehetőséget. S így lettem idegenvezető.- Na ne mondd! Idegenvezető, te?- Igen, barátom. Én vittem át egy ideig a határon azokat, akiknek volt rá valutája. Magyarokat s más nemzetiségüeket is. Nagyon jól éltem. Szóval nagy pénzem volt rajta. Amikor a legjobban ment az üzlet, ottmaradtam a túloldalon. Hülye fejemmel három hónap után visszajöttem. Húzott a honvágy, meg a dicsekvési mánia a haverok előtt... Aztán mégsem találtam meg itthon a helyem. Vissza akartam menni. S engem, az okost elkaptak a határon.- Szóval befaragtál, Tibi barátom? Új Hevesi Napló 37
