Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: A tetovált ember
Chorea Ódé fetewd/t emAev Kulcsár Dani családdal érkezett haza nyugati fogságából. Szülei nemigen örültek ennek. A fiatalasszonyt, akit nem ismertek eddig, nem nagy örömmel fogadták be a családba. De amikor megtudták, hogy utód van útban, igyekeztek az új asszony kedvében járni. A baj ott kezdődött, hogy Dani jó ideig nem tudott elhelyezkedni. Nem akadt számára munkaalkalom. Mintha legényként élt volna tovább: gyerekkori barátaival hosszú órákon át a tűzoltó szertár előtt beszélgettek, cigarettáztak. Másnap ugyanott folytatták. Dani az idegenlégió árnyékának megkisértéséről mesélt barátainak, akik szájtátva hallgatták, világot járt társukat. Hosszan mesélte el, hogyan írt alá a besorozása után arra a papírra, s hogyan vette föl az előlegpénzt - s hogyan szökött meg a pénzzel együtt a déli harangszó alatt. Ki tudja, hogy hányadszor mesélte el ezt az izgalmas történetet, de az utcabeli pajtásai mégis mindig szájtátva hallgatták a történetét. Bejött a tél s még mindig volt mit mesélni a hazatérőnek. A srácok és a kíváncsi lányok talpa alatt fényesre sikálódott a fagyos hó, de azért mindnyájan türelmesen figyeltek rá.- Nagyon meleg volt akkor délben, amikor fölvettem a pénzt. Mondtam a francia tisztnek, hogy el szeretnék búcsúzni az asszonyomtól.- Elmehetsz, engedélyezem, de háromkor behajózás!- Szóval hazaugrottam a tengerparti, papundekliből összeeszkábált első saját lakásunkba. Az asszonyt kisírt szemmel találtam. Ibolya, azonnal szedd össze magad: szedd a kis cókmókot, s indulás! Most tényleg futnunk kell! Három óránk van, hogy megpucolhassunk innen, ebből a rohasztó pokolból. Dani folytatta volna még tovább, de ekkor ért oda hozzájuk egy munkásokat toborzó férfi.- Nem akarnának munkára jelentkezni?- Dehogyisnem - mondta Kulcsár Dani azonnal a többiek helyett is. A tűzoltó szertár előtti kispadon azonnal alá is írták a hivatalosnak látszó ívet mindnyájan.- Holnap ugyanitt találkozunk - mondta a toborzó férfi. A többit majd akkor megbeszéljük, emberek. Ezzel tovább kerekezett a biciklijén.- Ezek is adhatnának némi előleget - mondta a többiek felé fordulva Dani. A társai csak bólogattak a szavaira.- Palermóban, a seszínűre festett iskolának az udvarán aláírtam öt esztendőre az idegenlégiónak, ott azonnal adták is a pénzt... Ezek meg, ahogy elnézem, nem adnak előleget. Igaz, itt nem életről-halálról van szó, csak erdei munkáról, valahol Baranyában. Kemény, januári hidegek jártak akkoriban, amikor megérkeztek a „csapatok” az Ormánságba. S valóban erdőt irtottak, az egykori grófi erdőt, az egykéiről híres falu határában. Ők termelték az újonnan épült fűrészüzem részére szükséges rönköket, talpfának való anyagot. S a négycolos kőris árut a svédeknek. Mire kitavaszodott a kisvasúti talpfák alá verte a brigád a tört bazaltkövet, Kulcsár Danival együtt, aki közben a brigádvezető lett. Ipari munkásokká avanzsáltak a fiúk. Májusra kész lett az ipari kisvasút kacskaringós sínpárfektetése. A töltés két oldalát ellepte a friss fű. S közben új emberek is kerültek a pályafönntartó csapatba. Itt találkozott Kulcsár Dani a pesti Tiborral, a nyamvadtan vékonydongájú focistával, aki brigádtag lett. 34 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
