Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Az őszi levelekről

c4» Sitzt/wie/e/oro/

De sok levél, de sok levél amit elém forgat a szél

Aki küldte, jól megírta a múlás van rájuk írva

Fújja a szél ide-oda Elengedte kezét a fa

Ottmaradt szegény, kegyetlen állva árván, leveleden.

De sok levél, de sok levél fejemre hull, szívemhez ér.

Nem is levél, hanem jel, kép, így hullok majd én is ekképp.

Kezem te is elengeded mert az ember mást nem tehet,

elengedi annak kezét akit elhív a messzeség.

S maradsz, mint fa, egymagában októberi zúzmarában.

Maradsz te, szegény, kegyetlen, állva árván, leveleden.

Itt kell hagynom, itt kell téged könnyet sem sírhatok érted.