Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Országos fotóművészeti kiállítás
Losonci Miklós ©r^xár/oó /cöd//íláá Június 4-ig láthattuk a magyar fotók seregszemléjét a Műcsarnokban. Ha lenne nagydíj, azt minden gondolkodás nélkül Csíkvári Péternek adnám. Ő szobrász, nem fotós, mégis övé a pálma, a „Zsuzsanna álma” mestermü — méltó módon folytatja Tintoretto e témában alkotott remekművét, mely a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható. Máskülönben az anyag valahogy szétesik. Az sem szimpatikus, hogy a középső nagy termek üresek - két oldalról lehet megközelíteni a müveket, eléggé nehézkesen. Az is meggyőződésem, hogy a rendezés gyorsan kapkodta össze a képeket, nem fordított elég gondot az előkészítésre. Jobb a magyar fotóművészet, mint a bemutatott tárlat, s ebben nem a művészek a hibásak, hanem a rendező szervek. A látott anyag eléggé heterogén, bár az kétségtelen, enciklopédikus teljességre törekszik, mégsem eléggé szigorúan, nem eléggé átgondoltan. így arra tudok szorítkozni, hogy tárgyilagosságra törekedve a jó és a legjobb alkotásokra felhívjam a figyelmet. Sopronyi Gyula kitekint a nagyvilág súlyos gondjaira azáltal, hogy együttérzéssel örökít meg síró gyermeket, amikor a „Titkos menekültszállítás Dunakeszin” megoldatlanságát láttatja, mely a keleti világ súlyos szenvedése - ez is itt csapódik le nálunk -, s ezer bajunk közepette s lehetünk részvétlenek. Dokumentumértékű a „Robbantás az Aranykéz utcában” c. fotó, Velledits Éva munkája, mely arra bizonyság, hogy a jó fotós ott van, ahol az esemény történik. Persze mindez véletlen, de a véletlent gyorsan kötelező megragadni, mert nem ismétlődik. Megrendítő fotó, együttérzésünket kelti, a kép igényével megvalósított „K. János hajléktalan fejfája”. Horváth Dávid Kiskunlacházán született. Ő nemcsak fotós: Művész. Szellemes Fejér Gábor: „Moszkva fényei”c. alkotása, ahol a metsző irónia a gázrezsó kékes világossága. Ez, semmi más. Ez a sűrítés lényege. A szűkszavúság és a hatásosság a jó fotó két ellentétes erénye - akinek vérében van a műfaj, hol egyikre, hol a másikra alapoz. Lőkös Zoltán Putnokon született, Egerben él, ott végezte a Tanárképző Főiskolát. „Erdőalja” c. színes fotója eredmény. Újhelyi István: Világosság 106 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
