Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: A hazaszeretet létezésünk egyik alapvető törvénye
Az elpusztult, kihalt népek történelmét vizsgálva elmondhatjuk, hogy vesztüket elsősorban nem a külső erő, hanem a belső meghasonlás okozta. Az etruszkok például biztosra vették, hogy tizenkét saeculum adatik meg nekik, és ez a nagy kultúrájú nép csakugyan önnön jóslatának megfelelően tűnt el a történelem színpadáról. Szörnyen veszélyes a jövőhitet megbénítani! Bizony, a meghasonlás, a testvérharc a legszömyübb egy-egy nép számára. Mindezt hallatlanul szép művészi fokozással tárja elénk Kölcsey: „Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!” (37-40. sor) A „magzatod hamvvedre” birtokos jelzős szerkezet a vers rendkívül fontos helyén van. Ezzel a költő azt hangsúlyozza, hogy épp az önmagunk elvesztése, a testvéreink elleni gyűlölet a legnagyobb baj, és maga a végeredmény is rettenetes: maga a halál. Ezt fejezi ki a „hamvveder” szó. Itt van, erre a szóra esik az egész vers aranymetszési pontja. Különös figyelmeztetés ez. Ha a külső bajok miatt kiábrándulunk, jusson eszünkbe, hogy van vagy lehet ezeknél nagyobb is. A dologban éppen az a legfájóbb, hogy erről mi tehetünk. Ha nem találjuk meg erre a kellő írt, akkor menthetetlenül elsorvadunk, magunk okozzuk pusztulásunkat. Az átoksúlyt mi hengerítjük önmagunkra. Nem véletlenül használom a „Szózat” szavait, hiszen ennek a versnek az aranymetszési pontját kapcsolom így össze a korábbi, az első nemzeti imánk megfelelő helyével: „Az nem lehet, hogy ész, erő, és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt.” (33-36. sor) Nem lehet az, hogy ha az ész, erő és az akarat megvan bennünk, akkor bármilyen átoksúly megakadályozzon minket abban, hogy kiteljesedjünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat. A „Szózat” aranymetszési pontja a „sorvadozzanak” szóban van, és mai napig - ki tudja még meddig, a fő veszélyünk valóban ez a sorvadás. Ám ha ez így van, akkor külön kell arról tennünk, hogy azt az átoksúlyt, átokterhet ne mi hengerítsük önmagunkra. Vörösmarty épp azokról a körülményekről beszél, amelyek a sorvadásunkat megakadályozzák. Egy küzdő, tenni képes nép eleve megérdemli a jobb jövőt. Annak el kell jönnie. Ezt a reményteljes jövőt az aranymetszési pont teszi határozottá. Míg a másik lehetőség, a bukás, a pusztulás kívül esik a vers fő szerkezeti elemein, tehát esetleges bukásunk a véletlen, az emberi szellem által kiszámíthatatlan birodalmából adódhat, és épp ezért a világnak, a mindenségnek a rendjében hívő ember ezt kevésbé fogadhatja el, tehát a bukásnak fölöttébb kicsi a lehetősége, a valószínűsége. A „Szózat mértani középpontjában az élet és a halál szerepel. Ám itt minden szó az élet jogát hangsúlyozza: S népek hazája, Nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezred évi szenvedés kér éltet vagy halált! Új Hevesi Napló 85
