Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Katonadolog
Berkes kezében azonnal megállt a pohár, s láthatóan kifelé fülelt.- Mi van, nem ízlik? — mordult rá a parancsnok. - Vagy elfelejtetted a hadnagy elvtárs nótáját?- Pszt!... mintha járkálna odakint valaki.- Meg vagy te húzatva! Ki járkálhatna, hát nem itt vagyunk mind a hárman? Bezártad a kaput?- Be hát. Pszt! Csak a csengőt nem kapcsoltam be...- A szentségit, de nagy marhák vagytok!- Hallgass már! Mintha a kapunál zörrent volna valami...- Dugjátok el a piát!- Csönd legyen már, a hétszentségit! Nem értitek? Hallottátok? Most is zörrent valami. A másik kettő csak a fejét rázta. Ők nem hallottak semmit, de biztos, ami biztos, gyorsan elrejtették a demizsont, meg a poharakat az ágy alá.- Megnézem - mondta Berkes, és az ajtóhoz somfordáit. - Mintha valaki állna a kapu előtt. Lehet, hogy ketten is vannak. Nem látom rendesen a sötétben. Közelebb kéne menni.- Az istenit! - ugrott talpra a parancsnok, mintha tűt szúrtak volna a fenekébe. — Utolsó este akarnak lebuktatni bennünket? No megállj átok, szemétládák! Hol a csúzlim?- Ide tettem délután az ágyra... - dadogta Forrai. - Nem lehet, hogy mégis a csaj?... Azt mondtad...- Azt mondtad, azt mondtad... annak is szétlövöm a seggét! De hol az a rohadt csúzli?- Nem láttátok a lakatkulcsot? - topogott izgatottan Berkes. - Úgy emlékszem, az asztalra tettem. Jól van, ne keressétek, itt van a zsebemben. Ezzel fölkapta az ágy lábánál heverő géppisztolyt, és rohant a kapuhoz. Szekér is talált egyet a fegyverállványon. Fölkapta és rohant utána. Félúton megfordult és visszaszólt Forrainak.- Keresd meg a harmadikat, ott lesz a fogason! Maradj itt és biztosíts! Mire kinyitották a lakatot, se közel, se távol nem láttak senkit.- Hol van?- Nem tudom, de úgy láttam, mintha a szalmakazal felé rohant volna valaki.- A rohadt életbe!... - sziszegte a parancsnok. - Nem lépsz meg, pajtás! No, gyere! - Aztán elkiáltotta magát, hogy „Állj! Ki vagy?” És beledörrentette a sötétségbe. Forrai csak azt látta, vagy inkább csak hallotta, mert az elemlámpát nem merte fölkapcsolni, hogy a társai a domboldal felé futnak, és lövöldöznek. Jobb ötlete nem lévén hasra vágta magát és figyelt. Hogyan biztosítsa őket, hiszen azt se látja, hol vannak? Várt. A dobhártyáján egy gyorsvonat zakatolásával dobolt a vér. Már egy örökkévalóság óta feküdt ott az udvar füvén, és nem történt semmi. Aztán a lucernás felől egyszerre harsant föl Szekér és Berkes „Állj!” kiáltása. Fölzengett az erdő: egy rövid és egy hosszú sorozat süvített el a fák közt. Aztán újra síri csend. A távolból szűrődő zene is elhalt, csak az őrszobából hallatszott ki a tábori rádiós rekedtes üvöltése: „Sólyom, jelentkezz! Mi az Istent csináltok? Sólyomjelentkezz! Ti lövöldöztök? Vétel.” Szekér izgatott hangját hallotta a lucernásból:- Vigyázz, jobbra! Ez a figyelmeztetés akár neki is szólhat - gondolta. - Kibiztosította a fegyverét, és a ház fedezékében lefutott a latrina mellé. Két sor deszka mégis jobban véd... Újabb két sorozat hasított a levegőbe, aztán egy kiáltás:- Feléd, Forrai... Lőj már! 30 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
