Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
MARINKA: (Szeleburdin és még némi sértődöttséggel az előbbiek miatt) Te csak maradj itt! Nekem nincs miért. Apád-anyád bezárkózik, mikor idejövök. Majd előjönnek, ha én elmentem. GIORDANO: (Tonióhoz) Hol van anyám? TONIO: (Készségesen) Amati asszony partiján. GIORDANO: (Marinkához) Na látod. Nincs is itthon. MARINKA: (Gúnyosan) Ugyan, ugyan! Én is tudok hazudni akármi, ha akarom. GIORDANO: (Méregbe gurul) Ne merészeld sértegetni az anyámat! MARINKA: (Fölényesen, megvetéssel) Jó, jó. Már itt se vagyok. Jöjjön, Ginepra úr. Köszönöm a vendéglátást. Molto gentile.* (Gőgösen elvonul, Gineprába karolva) GIORDANO: (Tehetetlen dühvei néz utánuk) Nahát, ez aztán már mégis...! TRATTAMANTI: (Eddig kárörvendően figyelte a jelenetet) Csak fel a fejjel, barátom! A fiatal lányok nagyon szeszélyesek tudnak lenni. Majd lehiggad. GIORDANO: (Leverten, fojtott dühvei) Persze, le... majd ha megkapta az egész San Pietrót, meg Róma összes ékszerboltját... TRATTAMANTI: (Kíváncsian) Szereti az ékszereket? GIORDANO: (Kelletlenül) Hát persze. Melyik nő nem szereti? (Legyint) Hagyjuk. De mostmár tényleg mondd: mi van itt? Mi történt apámmal? TRATTAMANTI: (Nyugodt fölénnyel, egyszerűen) Apád beteg. GIORDANO: (Türelmetlenül) Ennyit már én is tudok. De mi baja? TRATTAMANTI: Víziói vannak. GIORDANO: (Döbbenten) Víziói?! TRATTAMANTI: (Óvatosan, mert látja, hogy Giordanónak érzékeny pontja a család) Elég sokat iszik mostanában... Tudod, mióta nagyapád... (Giordano heves mozdulatára) Kérlek, ne haragudj ezért... Tudod, hogy az üzlet csak jó kezekben megy, vezetni higgadtan kell... Apád egyszerűen nem tudja kontrollálni az indulatait... mostanában folyton kikel magából, és tárgyalás közben ordítani kezd. GIORDANO: (Lesújtva) Ennyire kivan az öreg? TRATTAMANTI: (Még mindig óvatosan) Tudod, azt képzeli, hogy nagyapád... szóval, hogy Don Cesare halála... az ő lelkén szárad... GIORDANO: (Nem tud uralkodni magán. Nekiugrik Trattamantinak) Mit csináltatok a nagyapámmal? Mi az, hogy a halála?! Felelj! (Galléron ragadja és rázza Trattamantit) TRATTAMANTI: (Visszahőköl a nagy indulattól) Nyugodj meg, Giordano, nincsen semmi baja. GIORDANO: (Rázza, rángatja a másikat) Egy szavadat se hiszem el! Megöllek, te piszok! (Amaz fulladozva Toniónak integet. Tonio feléjük indul) Tonio, fogd le ezt a dögöt! (Megvetően elengedi Trattamantit) Hol a nagyapám? (Tonio egy ajtó felé int a szemével. Giordano feltépi az ajtót, berohan.) TONIO: (Trattamantihoz lép) Uram, kérem a fegyverét. TRATTAMANTI: Ne tréfálkozz, Tonio! Tudod, mi lesz itt, ha visszaállsz ezekhez? TONIO: Ez itt az Altrettanto-ház. Én az ő emberük vagyok. TRATTAMANTI: (Kutyaszorítóba került) Ezeknek az ideje lejárt, nem látod? TONIO: (Rendíthetetlenül feléje tart) Nem úgy nézem. TRATTAMANTI: Nem sok eszed van, édes fiam. Legkésőbb holnap itt vannak az americanók, és akkor ezekkel együtt neked is befellegzett. * Nagyon kedves. 52 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
