Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Benkóczy György: A bíborszínű város

meg a világot, s a történelemstúdium is rövid vágtában juthat el a kőkorszakig, hogy visszafelé lassan haladó gyaloglással jusson el a mához. Múlt idők elképesztő élménytömegét kínálta pedig egy bandukoló séta során a város, s ma is előttem áll a rövidnadrágos fiúk kósza csapata, amint egy szőlődomb útlevágásában szabadon meredező réteges palák lemezei közül a legszebb növényi és állati kövületeket bányásztuk ki, páfránylevelet és halgerincet. A közeli hegy meszes oldalán pedig milliónyi, iszapba nyomódott csigát. Amint a közömbös iskola nem adott meg, pótolta a gyermekiélek romantikus elvágyódása a titokzatos, a rejtelmes felé. így születtek a mondák és helyi legendák, melyek suttogva fészkelték be magukat képzeletünkbe, s azt mesélték, hogy a líceum helyén hajdan mocsár volt, az egész hatalmas épülettömb alapjait földbevert vörösfenyő szálfákra fektették le, s azok ott a mélyben megkövesedtek, a Vármegyeház páratlan szépségű, vasindákból és levelekből összefonódott kapuit pedig egy börtönben sínylődő cigánykovács készítette. Nyolc év során nem jutottunk el a lépten-nyomon kőből kivirágzó műemlékek vázlatos ismeretéig sem, s a helyi múltat csak autodidakta ösztönünk igyekezett kissé kifürkészni. Maga a polgárság, ez az iparosból, kereskedőből, de főképp hivatalnokból összevakolódott konglomerátum úgy élt itt, mint a százlábúak a rőt avar alatt, át- meg átjárták a belvárost, de nem tudták, hogy erdő, fény, levegő, napsütés és szépség van felettük. A helyi történetírás, a múlt emlékeinek feltárása, a művészeti remekek felkutatása és értékelése csak ekkoriban indult meg néhány lelkes tanártudós kezén, ekkor született meg a Gárdonyi Társaság, a törvényszék melletti polgári iskola, majd a gombamódra kinövő pénzügyi palota, a postaépület, a süketnémák intézete. A Korona szálló sárga barokk köntöst öltött, hogy belesimuljon az utcák hangulatába, s az értékekre ébredő város külön bizottságot alakított ki, melynek apám is tagja volt, hogy megtisztítsa az utcaneveket a tudatlanság rárakódott porától, s visszaállítsa történeti fényébe. Ott járt, sétált közöttünk Szmrecsányi Miklós bácsi, a szelíd öreg, aki élete utolsó éveinek legszebb ajándékát kapta: felkutathatta és Írásba foglalhatta egy nagymúltú város művészeti szépségeit.

A Tinódi szerint is csodaszép tájat, mely úgy keretezi, mint ékkövet a drága foglalat, s éppúgy hozzátartozik, mint Rómához hét dombja, elsőnek fejezte ki a magyar költészet. Alig egy százada még, hogy Petőfi Tiszája a szabadság, Tompa Sajó-völgye a tűrés, Kisfaludy Dunántúlja az úri-nemesi életforma jelképeivé szimbolizálódott magyarságunk szemléletében, mig az egri völgy vidékét, a széles mezőt, a szép liget-erdőt már a XVI. században vitézek sétáló palotájává avatta Balassi. Van-e más táj, mely völgyeinek nyíló virágjaival, bortermő dombjainak hamvas zöldjével, bükkös hegyeinek álomszerű kékségével, csobbanó forrásaival, magaslatainak széttáruló pazar látványával, lesvető helyeivel, vadkanos-bölényes erdőségeivel jobban ízleltette volna a középkor kolostori magányából, a várak dohos-füstös odúiból kirobbanó, vért és testet igenlő reneszánsz lélekkel a földi élet szép valóságát? Nem vad ez a táj és nem szelíd, nem ringat el biztonságával vagy ijeszt el zordságával, de öntudatra ébreszti a küzdő embert, hogy úrrá legyen szellemi és anyagi világán. A nehéz agyaggal keveredett, málló homokkő gazdát kíván magának, hogy az kicsalja belőle vérével és verítékével az áldott termést, de cseresznyefáinak virágzó havával s vörösbort ontó dús, mélykék fürtjeivel fel is ébreszti benne az alkotó, teremtő ösztönt. Nem véletlen, hogy Barkóczynak és Eszterházynak, két nagy püspökének életnagyságú portréján is a várost övező dombok és hegyek alkotják a hátteret. Ott magasodik az Eged, a Bükk végső nyúlványa. Két évszázaddal ezelőtt még remetekápolna állott a tetején, búcsújáró hely volt, de barangoló diákkirándulásainkon már hiába kerestük nyomát is a szentélynek. Málló oldalán rőt vörösbe öltözteti az őszi nap a

Új Hevesi Napló

35