Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Az álom határain túl

■ *sy//sY>

(y&ít d/om /ubtáwawi tá/

Az álom határain túl, a semmi fogódzóinál, ahol az utak megsokszorozódnak, bennem még mindig marhavagonok dér-csillogású kerekei jajongnak valahonnan valamerre valamikor az idők végtelen terein felszakadt sebek hullik a vakolat a történelem Siratófaláról.

Az álom határain túl, a semmi fogódzóinál, ahol az utak megsokszorozódnak öklöm a számba dugtam, hogy szakadjon nyelv és tüdő mert íme most hallgatásra ért meg az Idő. Hallgassak némán csendben, hallgassak egyre beszédesebben.

Dugáru szavaimat rejtettem hogy magam se találjam csűr eresztékeibe hajam lobogó fürtjeibe patakok padmalyai alá síró őzek szembogarába az értelem szétmálló kövei alá bogarak téli szállásaira isztikék hegyeibe sut szegletébe polozsnának fészekalj melegébe.

Az álom határain túl ha majd kutyák vonítják a holdra hogy már csak voltam egyedüli barátaim ne sírjatok az emlékek hamuja szemetekre száll széthordja szellő is pille röptükön madarak osztozkodnak szárnyuk pihés melege felszárítja a könnyeket.

Új Hevesi Napló

25