Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 8. szám - KÖNYVSZEMLE - Katona Kálmán: „Esteledik, Magyarország…”

hogy égnek a házak” (Virágvasárnap); "...minden nyelven beszél a szél - / csak a magyart töri” (Titokban, valahol). S bár tudja és le is írja a Földindulásban, hogy mi a lázadók sorsa, a vers végén ostorok (kiűző korbácsok?) csapásai: „...nem látják a hazát se, mely / csupán megcsúfolt, ócska jelvény, / s csak ünnepnapon díszeleg / néhány áruló bitang mellén ”.

Sohasem találkoztam Székely Dezsővel. Elolvastam a verseit, s körbenéztünk együtt ebben a jobb sorsra váró (és érdemes!) világban, ahol „elherdálták a pásztorok a nyájat” (Ünnepvárás), ahol „minden, ami szép lehetne /gerincferdüléssel születik” (Mégis virrad). És mégis „vállukra emelnek a fények" (Valamikor), mert „ide szültek, hát itt kell élned, / maradj, szöknöd úgysem lehet” (Sors). Úgy tűnik, a sudárra nőtt blöff-költészet posztmodem árnyékában létezik igazi költészet is. Nincs még elveszve minden.

112

XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus