Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: A táncházmozgalom idei első félévének kiemelkedő eseményei
A programok közül csak önkényesen emelhetek ki néhányat. Számomra nagy élmény volt az Üsztürü együttes játéka, s az ahhoz kapcsolódó tánctanítás. A Szűcs Gábor által bemutatott és tanított szászcsávási cigánytáncok az egyik legbravúrosabb teljesítményként marad meg az emlékezetemben. Nagyon népszerű volt az egri Gajdos nyárádmenti és a Tükrös magyarpalatkai táncháza is. A kecskeméti Csík Zenekar láthatóan egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ezúttal — megérdemelten - az egyik főszereplő volt a Gázsa Zenekar, akiket négyszer is hallhattunk: mezőméhesi román táncokat tanítottak zenéjükre, majd a Bihari János Táncegyüttest kísérték. A gálaműsorban a Magyarországon ritkán hallható, eredeti kolozsvári énekesét, Panek Katit kísérhette Gázsa társaival. Végül a nagy sikert arató Sepsiszentgyörgy környéki cigány táncosokat kísérték szintén a gálán. Itt még jobban kidomborodott az, ami az egész táncházmozgalomra jellemző; hogy nincsenek előítéletek, csak jó zene és jó tánc van, s a magyar zenészek nem restellik, hogy őrkői cigányoknak húzzák a talpalávalót. Ugyanezt a gondolatot szolgálta a környező népeket képviselő csoportok felléptetése, köztük olyan ritkán látható produkcióké is, mint a ruténeké. A gálaestek közönsége is jelesre vizsgázott. A nagy közönséghez, reflektorfényhez nem szokott, helyenként csetlő-botló hagyományőrzők - akár magyarok, akár más nemzetiségűek - ugyanolyan vastapsban részesültek, mint a legprofibb zenészek, énekesek. A Berán István vezette rendező gárda óriási munkát végezhetett a háttérben, a rengeteg fellépő mozgatása, elhelyezése nem kis feladat lehetett. Ennek ellenére még arra is ügyeltek, hogy a negyedévente kiadott folkMAGazin igen gondos kivitelezésben a táncháztalálkozóra megjelenjen. Jövőre szeretnének visszatérni a márciusi időponthoz, de igazi megoldás csak akkorra várható, amikor felépül az új Budapest Sportcsarnok. Még egy örvendetes dolog kapcsolódott a rendezvényhez: egy héttel a táncháztalálkozó után már egyórás filmet láthattunk a Duna TV-n róla, méghozzá esti műsoridőben! Ilyesmivel még a közszolgálatiak is ritkán kényeztetik el a népzene, néptánc kedvelőit. Talán a televíziónál is történik valami elmozdulás! A filmben jó érzékkel adta vissza az esemény hangulatát a rendező Szomjas György és a zenei rendező Halmos Béla. Egri siker Horvátországban A Szederinda együttes tavaly az írországi Kildare városában találkozott nemzetközi fesztiválon a horvát Turopolje együttesével, mely az egyik legnevesebb együttes hazájában. (De nem csak ott! Talán eleget mond az a tény is, hogy pont a mostani fesztivál zárónapján a Turopolje egyhónapos ausztrál turnéra utazott.) Az Írországban nyújtott teljesítmény alapján a horvátok meghívták a Balogh Ágnes vezette egri Szederindát, hogy vegyenek részt az idén először hivatalosan is „nemzetközinek” nyilvánított fesztiváljukon, melynek központja a Zágrábtól délkeletre fekvő Turopolje térség városa, Velika Gorica volt, de a rendezvény a fővárosra is kiterjedt, ahol annak legszebb terén, a Jelasics téren mutathatták be a különböző nemzetiségű együttesek táncaikat. (Nekünk e név hallatán a „Fut Jelasics, a gyáva!” jut eszünkbe, de nekik a jobbágyfelszabadítás nagy alakja volt, akinek szobrát csak a rendszerváltozás után állíthatták újra fel.) A fesztiválra a horvát együtteseken kívül a magyar mellett olasz, német, szlovák, román, macedón és boszniai együttesek kaptak meghívást. A szervezők azt a megoldást választották, hogy minden résztvevőt egy környékbeli horvát együttes pártfogolt és szállásolt el magánházaknál. (Az ottaniak elmondása szerint a Zágráb körüli térség szinte minden falujának van saját népi együttese!) így mi a közeli Donja Lomnica faluba 102 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
