Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Közelgő nyár, A kulcs, Regősének
Áthull a kulcs a hulló álmú égen, s a bölcs - szemében könnyel - hull vele, s a Nagy Kereszten fordított legendát: igazat vérzik az ő istene. Már fecskét hívó kékben éltek hófolt villantó messzeségek, s a táj fénylelke egyre szebben gyűlt ki sasszámyú fenyvesekben. Minden úgy volt ahogy regéltem zászlót, szívet lobbantó szélben: madárhang, visszhang, kürtös távol, lepkevesszőkön csöppnyi madártoll, megindultak gyorsvizű rétek, gyönyörű gyümölcsök beértek, de könny csillant tündér szüretben, vér szivárgott rejtett sebekben, s hegyek intettek tiltón csendet akkori regösénekemnek. Most szólhatnék, de mindhiába: győzött árarcosok világa, rablóvárak állnak sötéten virágdermesztő gúnyos szélben, szajkóhang, visszhang, semmi, semmi sem úgy volt mint bérlantos zengi, csak én, kopott ruhás poéta bontom a csaló varázst néha, s egy tündér szüretről regélek, amelyben öröm, bánat ébredt, s álmodtak sokan piros álmot, a csend-szivárványból kivágyót, de könny csillant tündér szemekben, vér szivárgott elrejtett sebben, 18 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
