Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Irodalom - unatkozó széplelkek passziója
mindennapjaiban is. Természetesen nem hisszük azt, hogy a válságos időszakokban ne látogattak volna kulturális rendezvényeket szegényebb emberek is, csakhogy ez nem válhatott mindennapos igényükké és feltöltődési lehetőségükké. Márpedig ennek szükségességét elvitatni nem szabad. A szabadtéri gumivárakban ugrálás természetesen egyfajta szabadidős tevékenység, de az emberi lélekre tett hatása tekintetében semmiképpen nem hasonlítható össze pl. a bábszínházéval, melynek óriási hagyománya van világszerte. És most beszéljünk egy kicsit az irodalomról, mint a fejlődés gerjesztőjéről, azaz csúnya tudományos hasonlattal élve minden társadalmi változás enzimjéről, élesztőjéről. A legtöbb emberben nem is tudatosul, mert manapság keveset él vele, miféle felszabadító érzés pozitív hősök sikeres cselekedeteiről olvasni, tetteiken eltöprengeni, gondolataikat továbbgondolni. A színházkedvelők pedig azon nem szoktak sokat lelkizni, vajon hogyan működik a dráma felszabadító érzéseként a katarzis, a komédia lélekcsiklandozó jellemkomikuma, vagy a drámairodalom könnyű műfajában, a bohózatban a fergeteges nevetést kiváltó helyzetkomikum. Pedig mindezek élnek és hatnak, méghozzá úgy, hogy feloldoznak a mindennapok görcsös beidegződései alól, stresszmentesítenek és vidám kacagássá, hahotázássá vagy nemes érzésekké oldják azt, ami egyébként befelé rombolna és gyilkolna. Vajon hányán gondolkodnak el azon, hogy a mai embernek tálcán kínált könnyű műfaj, a kabaré miért nem tudja már ezt nyújtani? Holott egyszerű a válasz: azért nem, mert politikai csatározások szócsövévé degradálta önmagát, célja nem a nevettetés, hanem a társadalmi rétegek, osztályok egymás ellen ugrasztása, saját politikai nézeteinek hangoztatása, másokra erőltetése. És az esemény olyan is: legfeljebb erőltetett mosolyba vagy fizetett tapsba, röhögésbe torkollik a produkció, a műfaj pedig önmaga által felszámoltnak tekintheti magát. Ezt nem más mondatja velem, mint a műfaj iránti tisztelet, melyet a fenti példára nézve meg lehet kérdőjelezni szerzők és előadók esetében egyaránt. A drámai műfaj egyértelműen hatásában mérhető, közönség és előadók kapcsolatán át érzékelhetően. Vannak olyan műfajok, melyek viszont csendes visszavonultságban élvezhetők jobban. Ezek közé tartozik a versolvasás és az otthoni zenehallgatás. Mi teszi olyan páratlanná őket? A könyvélmény és a közösségen kivüli zeneélvezet az egyéni alkotókedvet és fantáziát ébreszti fel. Egy színházi élmény mindig közösségi alkotás (előadók és közönségük néma párbeszédén alapul), és a koncertterem publikuma is együtt lelkesedik az olykor szenzációszámba menő előadástól. Mikor együtt van egy embercsoport, mely az adott művészi produkció színvonalát aktívan emeli, ott, a helyszínen nem egyénként, hanem közösségként viselkedik, otthon viszont senki nem befolyásolja a műélvezetben, és a saját fantáziája révén olyan részletekre, apró értékekre figyelhet fel, melyekről egy nyilvános helyen elvonhatják figyelmét társai. Vagyis az otthoni olvasás, zenehallgatás egyéni kommunikáció a mű szerzőjével. Gyakran van úgy, hogy frissen publikált müveinkről ugyan nincs visszajelzés levél vagy szóbeli véleménynyilvánítás formájában, mégis érezhetően árad felénk valami megmagyarázhatatlan dolog (érzések, csendes támogatás, helyeslés, igenlés, szeretet), melynek mibenlétét nehéz lenne tudományosan kifejteni, mégis létezik és hat. Nos, ez utóbbi az, amiért érdemes nagyobb figyelmet szentelni a közöttünk alkotóknak és műveiknek. A kortárs, különösen a nagy újítók esetében, ritkán tudja helyesen megítélni, vajon az általa nem értett vagy vitatott mű kiállja-e majd az idők próbáját. Nagy művészekkel kapcsolatban kifejezetten sok és komoly lelkifurdalással, jóvátennivalóval, utólagos elismeréssel tartozik az utókor. Ezek, és a művészekkel való méltatlan bánásmód elkerülése végett érdemes lenne fontolóra venni azt, hogy a művészeteket - francia mintára - fontos volna nagyobb mértékben támogatni, szerepüknek nagyobb súlyt adva ezáltal. Új Hevesi Napló 73
