Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Eördögh István: Krokodilkönnyek Rómából
volna a vatikáni diplomácia részéről, amely csupán a kommunista magyar kormánynak jelenthetett előnyt, a magyar katolikus egyháznak pedig csak súlyos károkat”. A vatikáni diplomácia Bécsben elért nemzetközi sikereinek tehát a Mindszenty- féle kommunistaellenes image tönkretétele volt az ára, amiben a szentszéki diplomácia a partner szerepét vállalta Magyarország kommunista kormányával, a csend egyházát egyedül üdvözíthető dialógusra való hivatkozással. A Szentszék diplomáciai pozíciójának a vasfüggöny mögött történt konszolidációjáért az árat a XI. és XII. Pius tanítását következetesen valló Mindszentynek és követőinek kellett megfízetniök, azaz a politikailag megosztottá vált magyar egyháznak. A konzuli kapcsolatok nemzetközi egyezményének aláírása után és Franz König bécsi érsek előkészítő misszióját követően, 1963 májusában Casaroli prelátust Magyarországra, majd Csehszlovákiába küldte a Szentszék, akinek május 3-án Mindszenty, és május 13-án Josef Beran makacs ellenállókat kellett ,jobb belátásra’ bírnia. Meglátogatásuk ürügyén a korábban még „velejéig perverznek” minősített, kommunista ideológiát valló ateista kormány képviselőivel a Vatikán most már párbeszédet kezdeményezett, az emlékező szerint a magyar és a csehszlovák egyház kontinuitásának, sorsának felvirágoztatása érdekében, de Casaroli valójában a szentszéki diplomácia nemzeti egyházak feletti dominanciájának biztosításán dolgozott, a római kúria központosított egyházpolitikáját szolgálva. Casaroli arról ugyan beszámol könyvében, hogy az 1963. május 16-i audiencia alkalmával a már halálosan beteg XXIII. János pápa óva intette a missziójáról visszatért munkatársát bármilyen további elsietett lépéstől, miután értesült Mindszenty és Beran kifejezett bizalmatlanságáról a szentszéki küldött iránt, de arról már nem beszél, milyen halaszthatatlanul sürgős indokok késztették mégis az 1963. június 21-én megválasztott VI. Pál pápát a Vatikán és a Magyarország közti megegyezésre, 1964. szeptember 15-én. A megegyezés első volt a Szentszék és egy keleti szocialista ország között, de hiteles szövegét évtizedekig titok fedte, és elsőként csak azok a kiváltságos budapesti szakértők férhettek hozzá, akik a magyar hierarchia részéről elfogadottak voltak és maradtak is mindmáig az ország szakmailag ugyan minősítés nélküli, de hangadó egyháztörténészei. 3. Miért hallgatott a kommunizmusról a 11. vatikáni zsinat? Az egyháztörténész ugyancsak hiába keres választ Casaroli müvében néhány olyan fontos kérdésre, mint például: vajon mennyiben függött össze az Ostpolitik a II. vatikáni zsinat tevékenységével, és ellenkező esetben mennyiben volt idegen attól; vagy talán éppen az Ostpolitik kúriai diplomatái befolyásolták a zsinati határozatokat a kommunizmus kérdésében, az egyetemes egyház konszenzusától függetlenül elkezdett egyházpolitikai kezdeményezéseik hosszú távon történő igazolására? XXIII. János pápa az 1962. február 2-i Consilium diu motu propriójával október 11 -re hirdette meg a II. vatikáni zsinat megnyitását. A kommunizmus elítélésének kérdése súlyos problémaként merült fel a katolikus egyház és világ kapcsolatának pasztorális irányelveit előkészítő zsinati okmány, a Gaudium et spes konstitúció kidolgozása folyamán. Ez a dokumentum a De Ecclesián dolgozó hetes albizottság tollából került ki, amelynek tagjai (Michael Browne, Paul-Émile Léger, Franz König kardinálisok, valamint Pietro Parente, André-Marie Charue, J. Schroffer, Gabriel- Marie Garrone püspökök) közül Garrone volt a tényleges ideológiai irányító a zsinat harmadik periódusában, aki viszont az új pápa, VI. Pál kitüntetett bizalmát élvezte és állandó személyes kapcsolatban állt vele a zsinat befejezéséig. 62 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
