Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXVII.
Jó tanuló volt. Logikusan gondolkodó, lényeget látó, éles eszű, jó memóriájú. Érettségi után a Jászberényi Tanítóképzőbe vették fel. A kollégium tanulótermében sokszor éjszakázott a kis olvasólámpa mellett. Irodalmi, neveléstörténeti, különféle pedagógiai módszertani pályázatokat hirdetett meg az iskola. Ő soha nem a témákat, a címeket figyelte, hanem azt, hogy az első, a második, a harmadik helyezés hány száz forintot jelent. S kutatott, olvasott, gondolkodott, írt. Volt olyan, amikor ő nyerte meg mind a három első helyezést. Az első ötszáz, a második, háromszáz, a harmadik kétszáz forintot ért. Boldogan vitte haza édesanyjának. Ezidőben vették fel a vadásztársaságba, ami addigi élete legnagyobb ünnepe volt. A tanítóképző elvégzése után a katonaság várta. Azután rendőrnek jelentkezett. Először a kötelező tanfolyamok, majd a jogi egyetem következett. Ma az egyik megyei kapitányság magas rangú rendőrtisztje. Aki egész életében bármit is csinált, a legfontosabb mindig is a vadászat volt számára. Innen indult és ide tért vissza minden gondolata. A természetben örökösen nyomon követhette s tetten érhette a logikát, a precíz szerkesztettséget, a rendet, a tisztaságot. Ő az erdő, a mező, az állat- és növényvilág iránt érzett őszinte alázattal közelített mindenhez. S az ebben való hite az élet - számára is kirótt - nehézségein is mindig átsegítette. Ma is vadászik. Vadászik és boldog. Ugyanúgy járja az erdőt, mint negyven éve. Mint a negyven évvel ezelőtti könnyes szemű kis gimnazistafiú. 16 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
