Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXVII.
Mert a jó lövés nagyon fontos. Nem lehet fölöslegesen hangoskodni, nem lehet sokáig, távolra utánkeresni. S főleg nem lehet ellámpázgatni, mert az messzire ellátszik. Ha mégis szükség van keresésre, az csak a korahajnali szürkületben lehetséges. Rágcsálók mozogtak a fű között, baglyok rikoltoztak a sűrűben, denevérek libbentek a tisztás felett.- Hej, ha egyszer én is engedéllyel vadászhatnék! - sóhajtott fel a kisfiú. - Ugyan eljön-e az az idő, hogy puskával a vállamon indulhatok el otthonról? Az éjszakai erdő neszekkel, titokzatos hangokkal átszőtt, sejtelmes csendjébe most malacsikkantás hasít bele. A sűrű felől hangzik, tehát ott van a konda, s nyilván erre tartanak. Az alaposan kijárt friss váltókból legalábbis erre lehetett következtetni. A bőséges mennyiségű tépett fűből készült, kényelmes ülőhelyen, hátát a fának támasztva, jó pozícióban ül a fiú. Felemeli a puskát, kibiztosítja és fülel az iménti hang irányába. Ismét sippant, nyikkan egy malac. Turkálgatás, keresgélés, szedegetés közben oldalba lökdösik egymást. Most már ágroppanás is hallatszik, majd neszezés, súrlódás. Közelednek, s az arány jó. A vállhoz szorított puska csövén végignéz a fiú. A kis tisztást már megvilágítja a hold, a célzás lehetősége kiváló. 14 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
