Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXVIII.
Lassan elapadnak, elfogynak a könnyek, megszáradnak az orrok, de most meg a gyászos csend az, ami jelzi a nem mindennapi élmény hatását. Úgy tűnik, most már beletörődnek az eseményekbe. A lőtt vad vonszolására használt kötelet hurkoltam a jól meglőtt rókám két hátsó lábára, és úgy vittem az autóhoz. A két leányzó néma csendben követett vagy három méter távolságból, s amíg a kocsi csomagtartójában el nem tűnt a zsákmány, nem is jöttek közelebb. Kínosan kerültem a témát a hazaút során, igyekeztem minél könnyedebb, vidámabb beszélgetést kezdeményezni, de nem sok sikerrel. Nem mentem fel a lakásba. Azonnal indultam a szűcshöz, hogy minél előbb megjárjam. De nem is lett volna kedvem ahhoz, hogy újra magyarázkodjam, s még a felségemet is igyekezzem meggyőzni arról, hogy semmiféle olyan dolog nem történt, ami ekkora hatást kellene, hogy kiváltson. No, persze, ha előre tudom, hogyan reagálnak a lányok, be se töltöm a puskát, sőt, nem is kellett volna elvinni. Amikor hazaértem, a gyerekszobából vidám csevegést hallottam. Lepakoltam a hátizsákot, szekrénybe raktam a puskát, a csizmát kitettem az erkélyre. Ekkor lép be feleségem a nappaliba, s mosolyogva, lelkesen, szinte büszkén újságolja a remek hírt:- Mesélik a lányok, hogy vadászni voltatok, és valami gyönyörű nagy rókát lőttetek. Kiválóan érezték magukat, és alig várják, hogy mehessenek veled legközelebb is. Szólni sem tudtam nagy hirtelen. Néztem a szemébe, hogy komolyan beszél-e, de semmi kétség - amit mondott, és ahogyan mondta, abban semmiféle fals dolgot nem éreztem.- Na ugye! Téged is hívtalak már, miért nem jössz? - nyögtem ki nagy nehezen, de bizony nem szóltam én többet egy szót sem. Ha meg újra akarnak vadászni, majd szólnak ők. Hat év telt el azóta. Még nem szóltak. 22 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
