Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Katona Kálmán versfordításai
^Theodor S&ötiÁ/er JQdfcmváá Az álmaink lekoptak mára mind a halról. Amíg alszunk kristály rideg csilláma rejti. Átváltozásod tiszta csarnokok feletti: Szelíd hullám szelíd kockázatokba hajszol. A hold halán kavargunk kék-ezüstbe lépve. Alattunk hold: jöjj hát alvásszerü lovaglás. Pillérek változás falán vetítik egymást: Testünkön át a vízikocka lüktetése. Megálmodott a tenger csillagos magánya. Mi éberen előre szárnyaltunk a hegynek. Leikébe tépve már a borzalom-kebelnek: Magunknak földet álmodunk saját hazába. Ezért nehéz ellenszegülni rémkoboldnak. Borzalmainkat hívni kell lélegzetünkre. Az álom visszahív ajtó és szárnya fürge: E tengert kristályok ködébe zárjuk holnap. (£ftpi/(/e S&omwi (lm Regen gescrieben) Férfi, mintha volna méh Nap melegét égbolt felhőin át is érzi, utat talál a virághoz sohasem téveszt irányt, elébe dőlnének tündöklő mezők, s arasznyi életében csak nagyon ritkán sírna. Új Hevesi Napló 7
