Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Katona Kálmán: A varázsló kertje
cjföafona ^J^oálmáw Kötöznek indák liánok ágak. Kaptunk külön kis világot a Teremtőtől. A Teremtő bármit megtehet kérem, akár azt is, hogy mindenkinek külön kis világot teremtsen. Jó estét Gulácsy úr, ismerős kertben járunk. Miért csak egyszer láthatja bárki és akkor is csak félig csukott szemmel? Miért fut ki homlokomból ez a delejes er ő? A világ nem válasz, hanem folyton változó kérdés önmagunkhoz. Volna saját kertem, volna saját Istenem, mindenkinek lehet külön Istene. A Teremt ő bármit megtehet kérem, kitalálhat mindenkinek egy-egy Istent más és más névvel, Isten végtelen számú nevével, fényével és lényegével. Abban a kertben mindig más a varázsló, s mindig más kedves kéz a vállon. Ki cipelheti mezítelen vállán a halált, mi nem más, mint életünket sokszorozó tükörrendszer? Vagy menekülés a tanulságok elől? Vannak-e egyáltalán tanulságok vagy csak folyton változó kérdések vannak? Mondják, ezt a képet Ön csukott szemekkel festette, ujjaival tapogatva a színeket. S Ön nemcsak tükör által homályosan látott, hanem színr ől színre, miként azt Paulus ígérte volt. Na Conxipanban régóta nem hull a hó, elolvadt az a kevés is. Csoszogunk a latyakban és nagy ívben elkerüljük a rézveretes füstüveg-portálokat. Gondolgatunk valami eksztázisra egy régesrégi Kertben, Isten Kertjében, amit Édennek hívtak, de most helyes maffiózók lóbálják patás lábukat a bárszékek alatt. Mert mi kiűzettünk onnan, s betelepedett oda ez a furcsa népség. Persze nem az, amelyik keresztülvonul a hídon, hanem ez a másik, a mélységbe vetett angyalé, és komolyan kezdem hinni, hogy végképp reménytelen a reménytelenség hiányát keresnünk. II. Véges világban idő a karám Kötöznek indák liánok ágak és Fűszerek füstje áldozat nyakán Akad pallos is ha kell kiűzetés Homlokomból fut delejes erő Vállamra bűvölöm kedvesem kezét Volna hát kertem minden rózsatő Hordozza kibomló szirmok lényegét Bolondos népség vonul a hídon Világ öle a vízcsatorna rácsa Hol a sáros lé zuhog s nem tudom Fáj-e még az angyalok hallgatása Sáros ágyamon tövistakaró Nakonxipánban elolvadt a hó Új Hevesi Napló 9
