Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Akár, A gilice lába
qj4>áxw .........hamu is lehetnék. S zálazó eső, szivárvány a semmi ködlő távolában, rostán kihulló emlékezet, két egyenes a végtelenben, szavakról lekopott ékezet, ránc a homloküreg falán, földet fésülő szöges borona, kerék alá szelíden simuló út, százados fák tövén moha, hűs vizet adó gémeskút, ódon pincék zamatos bora, éltető friss erdei forrás, csordát őrző rideg pásztorok cserdítö szíjjas ostora bozótos őskertben kereszt, sovány akácos mely a vándor homokban is gyökeret ereszt. Imára hívó esti harangszó, mikor a test omlón elpihen - de csak fekszem ágyfehéren, s számolom: percenként hányat ver a szívem. Gilice, gilice, török gilicéje, jöszte már, jöszte még jó Hunyadiaknak sós magyar vérére. Magyarra, románra, tűzlángot, haragot vetni kerítésre, vetni a tanyára, életnek, magyarnak olcsó itt az ára. 12 XI. évfolyam 2. Szám 2001. február
