Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: Túl a félúton

Visszatér-e majd egyszer így fényleni odalentről lélegzetem?

(Fent a fényben)

Bár az Alföld peremén él, pannon költőnek hisszük. Ugyanaz a tompított mély intenzitás, amely a cinóberpiros spanyol borok sajátja. S közben benne lüktet a bibliás magyar folklór, a keleti örökség fel-feltör a sorokból:

Felcsap a mézes szél hulláma újra,

aratás illatát, harang szavát hozva,

s megvillan a Hemád, mint suhintó kasza

(Fényes hullámzás)

Couleurs, odeurs, fleurs - színek, illatok, virágok. Feltűnő, hogy Cseh Károly mennyire rabja a színeknek. Nem akarunk itt most színszimbolisztikai elemzésekbe merülni, de a pittoreszk látásmód evidens nála. A vers pályára gördül, s az olvasó elindul vele. Nem kellenek útjelzők, ha van lendület. S lendület van, egy Cseh-vers sohasem unalmas:

Faustinát,

az ágyra emelt szajhát, égi úrnővé avatta halála után, és oltárt állíttatott neki a császár, tudva: kéjben és elmélkedésben csukott szem.

( Csukott szemek)

Antik. Feltűnő, hogy mennyi benne a görögös-latinos vonás. A kultúranyag. Szerelmes verseiben észrevétlen lendül át és vissza a plátói érzékiből a hús-vér erotikába, organizmus és orgazmus érdekli, s helyben vagyunk. Irónia (önirónia is), nyelvi játékosság, szó(de)formálás - csiszolómester, órás-aranyműves kuckónyi lukban.

Kísérletezik, megérinti a populitás is. De csak épphogy, a kedvező vonalig. Aztán más vizekre evez: egy hajó, ahogy kifut a kikötőből.

Harminc éves termése — versekből és fordításokból — egy nagyon vaskos kötetet tenne ki. Remélhetőleg meglesz ez a könyv a költő félszáz éves születésnapjára. Már túl a félúton az ember összegez, hátra - de előre is tekint. Túlnőve a törzsi kereteket, eljuttatni az üzenetet annak a maroknyi embernek, akit még megérint, megérinthet.

Az átutazó lírikus remélhetőleg nem minden kitalált diszharmónia mímusa, hanem a valóságos harmóniáé.

Kívánunk Cseh Károlynak újabb harminc év áhítatot, csöndet, figyelmet és kiteljesedő költészetet - csak úgy, a magunk örömére.

84

XI. évfolyam 1. szám—2001. január