Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - KÖZÉLET - Abkarovits Endréné: Zarándokút az Örök Városba II.
kilométer hosszan, fordított S alakban halad át Velence derekán. E tengeri útvonal végének építészeti látványossága a Szent Márk tér együttese. A Szent Márk templom alapvetően a bizánci stílus jellegzetességeit viseli magán. Valójában nem nagy, inkább dúsan díszítet „ékszerdoboz”. Mozaik és márvány díszei sajátosan velenceiek. A templomra minden jelentős történelmi esemény rányomta bélyegét. Az idők során a tűzvész sem kerülte el, de a velenceiek folyamatosan tevékenykedtek rajta. Gazdagítása érdekében a hazatérő hadi és kereskedelmi hajók, flották egyre-másra szállították az értékes ajándékokat, zsákmányolt műkincseket. A főhomlokzatnak egyik díszét, az aranyozott bronz lovakat is így szerezte Velence Bizáncból. Közben a jellegzetes Óratorony két álló bronzalakja éppen delet üt, s hogy másfajta hangulatot is vigyünk haza, a Rialto felé sétálunk szűk, kanyargós kis utcákon s tereken át. A Rialto híd formája jól illeszkedik a környezetbe. Könnyed hatású, merész ívén, az árkádsor pillérei alatt üzletek vannak. Aki nem kíván vásárolni, annak, a híd közepéről bármelyik irányban is tekint a Canal Grandira, páratlan látvány tárul a szeme elé. A két oldalon sorakozó paloták napjainkban is hirdetik Velence egykori hatalmát, gazdagságát. A híd alatt a hajók megszakítás nélkül bonyolítják a forgalmat, közöttük a gondolák lágyan imbolygó teste könnyedén siklik. Ez a csipetnyi hangulat is elég ahhoz, hogy úgy érezzük, egyszer még Velencébe is vissza kell térnünk. Utunk során bármennyire is kifárasztott bennünket a sok gyaloglás, a nagy meleg, az új ismeretek befogadása, mindenképp elmondható, hogy nagyszerű és maradandó élményt adott a római kirándulás, mely, úgy érzem, még hitben és lélekben is megerősített bennünket. Biztos, hogy erre az útra még sokáig emlékeztetni fognak a vásárolt könyvek, képeslapok, a jól sikerült fotók is. Crrata 2000/10. számunk 69. oldalán helyesen: „Idézem Önt: „A legendák helyett most idézzük fel a valóság tényeit a költő életének utolsó napjairól.” Ezzel azonban vigyázni kell. Hivatkozom Illyés Gyula „Ahányan akkor még állítólag látták, annyiféleképpen mondták el, hogy merre és hogyan látták.” Egyetlen szemtanú akadt...stb. Új Hevesi Napló 73
