Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Karácsony
- ... most megfogtál, kis unokám. Ezt még eddig senki sem tudta igazán megmondani. Egyik így, a másik úgy, de igazán senki. Maradjunk annyiban, hogy országos ügyek intézése a politika, akik meg intézik, azok a politikusok. Na, szóval ott tartottam, hogy mi gyerekek nem törődtünk a politikával, csak játszottunk, meg csináltunk mindent, amit egy gyerek csinál. Éltük világunkat. Közben elballagott az idő, megöregedtem, de még ma is sokszor, ha behunyom a szememet, hallom édesapám hangját, amint mesél. Ilyenkor karácsony tájékán mindig Jézuska születéséről: „Tudjátok, akkor minden elcsendesedett. Titokzatos nagy csend terült szét a világon. Néha-néha mozdult valami, de csend, csend. Mindenki várt valamit, de senki se tudta, hogy mit. Betlehem környékén pásztorok legeltették nyájaikat. Hirtelen nagy fényesség vette körül őket. Nagyon megrémültek. Suhogást hallottak. Angyalok szálltak föléjük és szóltak a pásztorokhoz: »Ne féljetek! Nagy örömet hirdetünk nektek. Megszületett a ti Üdvözítőtök. Betlehemben találjátok egy istállócskában. Fényes csillag mutatja majd nektek az utat.«És akkor felragyogott egy fényes csillag. A pásztorok pedig mentek, mentek, báránykák bégettek mellettük. Egyszer csak megállott a csillag egy istálló felett. Bementek. Ott találták Szűz Máriát, Szent Józsefet és egy kis újszülöttet pólyában, a kis Jézuskát. Szép aranyhajú kisgyerek volt. Letérdeltek a pásztorok. így köszöntötték a világ Megváltóját. Mikor kimentek az istállóból, a csillag még akkor is ott ragyogott a fejük felett.- Biztosan komputerirányítású volt.- Hát lehetséges, de az égi komputer lehetett... Édesapám szava egyre csendesebb lett. Mi, gyerekek meg tovább álmodtuk édesapám szép történetét... Hát így történt, hogy amikor kiültem az udvarra, és nézni kezdtem a csillagokat, eszembe jutott édesapám története Jézuska születéséről. Akkor kiválasztottam ezt a csillagot és elneveztem betlehemi csillagnak... Hogy miért mondtam ezeket el neked? Azért, mert karácsony közelében vagyunk, és most ünnepeljük Jézuska születésének 2000-dik évfordulóját. Én örülök, hogy megérhettem ezt a gyönyörű ünnepet, de végtelen szomorú is vagyok, mert az emberi gonoszság megint útjában áll a jóakaratú emberek szándékának. Ezek a jóakaraté emberek békét akarnak, hogy békében ünnepelhessenek. És azon a földön, ahol Jézuska született, ahol élt, megint háborog a föld. Szent Föld. Mert szentnek nevezzük mi, keresztények azt a földet, melyet Jézus Krisztus szentelt meg és tett szentté azzal, hogy ott született, ott tevékenykedett, ott szenvedett kínhalált és ott támadt fel. Idefigyelj, kis unokám! Te még ezt nem érted meg, de azért elmondom, hogy ezen a Szent Földön, ahol a békét hirdető és értünk, bűnös emberekért kereszthalált szenvedett Jézus Krisztus élt, ezen a földön születése előtt is és utána is mindig békétlenség volt. Háború háborút követett, és követ ma is. Igaz, ezt ő maga megmondta, hogy ez így lesz, de akkor is szörnyű, hogy népek népek ellen, ember ember ellen harcolnak szinte szünet nélkül. Ezt mondja a rádió, és ezt látjuk a TV-ben. Azt mondtam, te ezt nem érted. Most azt mondom, én sem értem. Van a régi latinoknak egy mondása: Míg élek, remélek. Én is remélem, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor az irányított békétlenség már nem hoz sem anyagi, sem erkölcsi hasznot. És remélem, hogy a karácsonykor született, békét hirdető kis Jézuska meghozza a békét, és ti, kis unokám, már egy félelem nélküli világban élhettek... Elaludtál? Álmodj szépeket Jézuskáról, angyalokról és báránykákról! Új Hevesi Napló 65
