Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Magyar szobrászat az ezredfordulón, Feketén-fehéren
tényt, hogy a realizmus kincsestára továbbra is nyitott, ő az egyik nagy reménysége a magyar szobrászatnak. Több is annál: Mértéke. Országos grafikai kiállítás Műcsarnok 2001. január-február Ilyen összkomfortos tárlatot még nem láttam, nem láthattunk, mivel az eredeti grafikákat fotóeljárással fölnagyítva szemlélhetik a nézők. A harmadik teremben dobozokban - Örkény István! - nézheti meg bárki az eredeti lapokat, a termekben a sokszorosított nyomatok várják a mübarátokat. Ez a nagyítás varázsa, melynek nyitánya Michelangelo Antonioni „Nagyítás” c. filmje, melyet a magyar grafika követ a harmadik évezred elején. A digitális technika alkalmazása ezúttal szellemi hódítás, mindenképpen újszerű, mivel a nagyobb méret monumentális hatást kelt, megváltoztatja a hangulatot. Kiderül egyrészt, hogy a képzelet végtelenségig fokozható, nyújtható, változatai kimeríthetetlenek, másrészt nyilvánvaló, hogy a mai fiatal nemzedék számára a képzőművészet egészen mást jelent, mint az elődöknek. Ismét egy paradoxon! A DIALÓGUS festményei a stílust tekintve ugyanabban a körben mozognak, mint a rajzok, mégis a grafikák összhatása kedvezőbb. Más. Mintha a szín többlete zavart keltene - a fekete-fehér takarékosság eleganciája ebben a kisérletező rétegben optimuma a Műcsarnokban idén rendezett festészeti és grafikai kiállításoknak ez az eltérése, különbözete a rajz javára. A kísérletezésben mindig több engedmény van a vállalkozás szabadságát illetőn — ez jellegéből adódik, az azonban újszerű, hogy a méret, a rajz nagyítása sok esetben milyen elementáris hatást kelt, a méretnagyítás új minőséget. Ha valahol, úgy a rajzban, mely minden képzőművészet alapja, nyitánya, kötelező az Ady által is hangoztatott „Valami újat lelni, kitalálni” elv. Ami e régióban indokolt, az a festményen csak az egyik lehetőség. Lényeges dolog, s ez Banga Ferenc teljesítménye, hogy önmanierizmus helyett saját képi rendszerén belül újít, s mindez példa lehet mindazon alkotóknak, akik túlontúl is hosszú, hosszabb ideig rostokolnak a kelleténél egy-egy motívumnál. Ki tudja, miért — jórészt megmagyarázhatatlan, de egyedi teremtőerő révén egy-egy mű önmaga belső energiáiknak eredményeként egyszerre és végérvényesen létezik - a sok jó alkotás közé Alapfy László sejtelmes lapjára, Béréi Zoltán, Dobay Géza, Gelencsér János: Integető ceruza, 420x297 mm 76 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
