Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - Domokos Sándor: Gondolatok
látszatánál. Látjuk a problémát, felismerjük a realitását, de ugyanakkor képesek vagyunk a megoldást is megtalálni rá, mert a haszontalan gondolatok nem viszik el az erőnket. Belső békénket megőrizve szembe tudunk nézni a kellemetlen szituációkkal, felül tudunk emelkedni az adott helyzeten. A gondolatok energiája mindig abba az irányba folyik, ahová a figyelmünket koncentráljuk. A gondolataink ellenőrzéséről és irányításáról legközelebb lesz szó. (Folytatjuk) Domokos (Sándor Mikor Krisztus hegyi beszédének a boldogságra utaló útmutatását hallom, akaratlanul is párhuzamot húzok az Újszövetség ezen ígérete és az Ószövetség tízparancsolata között. Már maga a szó, „parancs”, valami kényszerítő és büntetéssel párosuló fenyegetést jelent. Ilyen illett az Ószövetség istenképéhez, melyben az istenfélelem jelöli az embernek a legfelsőbb szellemiséggel való kapcsolatát. Ebben az istenképben benne a kiválasztott nép érdekében az ellenséget megbüntető hatalmat, az ember tűrőképességét, mint Jób esetében, vagy engedelmességet, min Ádám vagy Abrahám esetében, az Istent mint próbára tevő szigorú Urat ismerjük meg. Krisztus ezt az istenfogalmat nem eltörölni jött ugyan, de kiegészítette a szerető Atya fogalmával, aki nemcsak büntet, hanem megbocsát, és nem csak fényit, hanem szeret is. Aki nem fenyegetéssel félelmet keltő büntetéssel akar minket az erkölcs útjára terelni, hanem aki a szeretet vonzásával vonz a belőle fakadó boldogság irányába. A leglényegesebb különbség, hogy amíg az egyik oldalon a „Ne tedd, mert elkárhozol” fenyegetése áll, addig a másik oldalon az ,,Ez szükséges a boldogsághoz” ígéretével mutat a boldogság felé. A legjobb hasonlatot, mely rámutat a különbségre, Magyarországon hallottam László atyától, a Vasárnapi Újság lelkik programvezetőjétől. Ő mondta, hogy a börtönbe került, kábítószer-függőségben szenvedő fiatal mind extázisról beszél, amit a kábítószer, vagyis az „anyag” hatása alatt érez.- De mi van, amikor az anyag hatása elmúlik? - kérdezte az atya.- Akkor jön a pokol, a depresszió, a kétségbeesés, és a mindenáron új anyag beszerzésének szüksége. Anélkül nincs élet - felelte a kábítószeres.- Mit gondolsz, mit érez egy atléta a győzelmi dobogón, mikor örömkönnyeket sír? Hidd el, ugyanazt érzi, amit te az anyag hatása alatt.- Lehet... nem tudom.- A különbség az, hogy neki a boldogságért nem kell utólag rettenetes depresszióval fizetnie. Mert az anyag hatása múló, míg a függőséged minden használattal növekszik. A munkával, küzdelemmel és lelki önfegyelemmel kivívott győzelem egy életre, vagy még továbbra is szól. Ez a különbség az anyagi függőség nyújtotta élvezet és a lélekből szabadon fakadó boldogság között. Míg a függőségben élő ember gyűlöli a világot embertársaival együtt, mert az rabságának bizonyítékát jelenti, addig a boldog embert szabadsága teszi képessé, hogy még ellenségei felé is jóindulattal forduljon. Mert szeretet nélkül nincs boldogság. Viszont szeretni csak szabad ember képes. 74 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
