Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - Vezényi Pál: Sör - jégbe hűtve
koplaltak volna. Mintha világkörüli útra készülnének. Pedig dehogyis. Alighogy mindent falánk gyorsasággal behabzsoltak, már ki is szállnak a következő állomáson. Nem különleges, egyedi, hanem általános jelenség Magyarországon. Ha a magyar ember helyet foglal valamilyen közlekedési eszközön, vonaton, autóbuszon, azonnal ennie kell. Az utazás ténye a tudatában összekapcsolódik a csillapíthatatlan éhséggel. Bármerre járok külföldön, ha valahol új utas érkezik, és az utazást azzal kezdi, hogy kicsomagolja az elemózsiáját, falánkan beleharap egy vaskosan megtöltött szendvicsbe, egy szót sem kell szólnia, nyugodtan megszólíthatom az anyanyelvemen, mert azonnal tudom, hogy az illető csak magyar lehet. Más nemzetiségű ember így nem viselkedik. Rövidebb távolságra utazva rendszerint semmit sem eszik. Hosszabb úton, amennyiben nem akar sok pénzt költeni, elfogyaszt egy szendvicset és iszik rá egy üdítőt vagy kávét. Eddig még nem sikerült megfejtenem a rejtélyt: miért kelti fel az utazás körülménye a magyar ember étvágyát? Lángos Kitűnő és egyszerű magyar étel. Gyermekkoromban még a házi kenyérsütés maradékából készült megzsírozva, fokhagymával bedörzsölve, sózva nagyszerű csemege volt. Azóta némileg modernizálódott. Olajban sütik és már tejfölös, sajtos változata is ismeretes. Ez ellen még nem lehet kifogást emelni. A baj csak az, hogy a lángossütők vendékeiket disznóknak nézik. A zsíros, csepegő tésztához odacsapnak egy darabka leheletvékonyságú papírdarabot, amely azonnal átnedvesedik. Mivel a sütemény forró, a vevő alig tudja megtartani a kezében, miközben bajlódik vele, bepiszkítja nem csak a kezét, hanem ráfolyik a ruhájára, foltokat hagy rajta. A csemege élvezete után így menjen emberek elé, arról nem is szólva, hogy a ruhatisztítás drágább mulatság, mint maga a lángos. Léteznek ma már eldobható papírtányérok, sőt ugyancsak eldobható műanyag evőeszközök is. Miért nem alkalmazzák a lángossütők modernizált készítményeikhez ezeket? Amennyiben még maradtak lángossütők. Mert a pizza megjelenése után már lámpással kellé keresni őket, míg pizzeria úton-útfélen található. Pedig aki ismeri az eredeti olasz pizzát, azonnal megállapíthatja, hogy a magyaroknak annyi fogalmuk van a pizzakészítéshez, mint a hajdúnak a harangöntéshez. A pizza azonban nem magyar étel, hanem olasz. Ezért csábítja inkább a magyar embert, akinek azonnal minden jobban ízlik, ami külföldről származik, ami nem magyar. A pizza az egész világon elterjedt, mert az olaszok élelmesek, talpraesettek. Ha a magyarnak feleannyi önbizalma és üzleti érzéke lenne, mint az olasznak, az egész világon legalább annyi lángossütő működne, mint amennyi pizzeria van. Talán az olasz pizza előkelőbb étel, mint a magyar lángos? Számos, különböző országokban végzett kísérlet beigazolta, hogy a lángos mindenütt ízlett, sikert aratott. Jó üzletet jelentene a maga parasztos egyszerűségében, fokhagymával, sóval, mindenféle mesterséges cicomázás nélkül. Elvégre az olasz pizza sem a fejedelmi udvarok mesterszakácsainak a találmánya, hanem parasztkunyhókból indult világhódító útjára. Az olaszok nem szégyellték a paraszti pizzát. Mi szégyelljük a mi lángosunkat annyira, hogy maholnap a saját hazánkban is csak mutatóban fogunk belőle találni egy darabot valahol az Isten háta mögött, ahová még nem jutott el a pizza, és ahol az egyetlen falusi vendéglő még nem alakult át hamburger-falodává vagy gyors kínai büfévé. 64 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
