Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Táj és építészet
német nemzetiség bizalomhiányából rejtették az otthon udvarait, a zalaegerszegi zsinagóga, mely ma hangversenyterem és a Vadász György tervezte méltán világhíres „Csipkeház”, a fonséges látvány nyújtó, dombon emelkedő fertőendrédi barokk templom, az emlékművével liturgikus térré fokozódó Endrőd, tér és építészet, e két kategória egybefonódása, szövetsége sok helyen okoz meglepetést, harmóniát, mert egyedi pontja a tájnak. Értelme, szíve, hangulata. Öskű karaktere az Árpád-kori kerek templom, Pannonhalmának a nagy dombot terítő egyházi épületegyüttese, Ócsának a földbevájt pincesora és a jobbágytelekből emelkedő katedrális, Ópusztaszemek Csete György sátorházacskái, Orosházának monumentális evangélikus istenháza. Bábolnán és Mezőhegyesen mozgó szobrok a lovak - a táj mobiljai - a dabasi kúriák a tér kellemes lágyításai, míg a debreceni Nagyerdő és Aggtelek, az időszobrászat százados, millióéves emlékei, ahol a Névtelen Mester - a Természet. A táj illékony architektúrája a virág, egy-egy új észak szülötte - színnel, illattal harmatozza a környezetet - az ember számára boldogítóan. Milyen különös, a virág is, mint liliputi építészet, titokzatos. A magyar Biharban még töméntelen a virág; Nagyváradon alig, s Erdélyben is kevés, Ausztriában tele pirosló virággal minden erkély. Néplélektani mélységek és a történelem viharzása érzékelhető visszavonultságukban, áradásukban. Az alig-virág Szilágyság a Trianon-dráma lehangoltság következménye, Salzburg környékén az, hogy akad idő, pénz a virágok gondozására, miközben az is köztudott, hogy hazánkban mindenütt nyílik a kertekben virág, talán a sváb településeken kevesebb, ott erőteljesebb a hasznossági kedv, a környezet szépítése háttérbe szorul a szorgalom összpontosításának nem előnyös mellékleteként. Öltözteti a házakat, az utcákat a virág, városöltöztető a sok rózsa, tulipán, Csongrád kiemelkedik, az emberi képzelet teleszórja illattal, színnel az utcákat, így ott a nyár a harmónia, a teremtett békesség, a nyugalom mértékadó forrása, minta a jövőhöz. Az utak új mini-építészete a sok fakereszt, rajta virág. Mennyien halnak meg itt, ez riasztó, egyben felemelő a színes emlékezés, megszakadt temető minden útkanyar szinte. Bajánál, Dusnoknál sok fölöslegesnek tűnő kanyargás hosszítja a műutat, nem toronyiránt rövidítik a haladást. Miért? Jók itt a földek, zsírosak, termők, a gazdák megvívták jogaikat annakidején, az útkijelölés a birtokhatárokhoz igazodott. A komponálást így végzi sokszor a domborzat, máskor az emberi gondolat, olykor az előrelátás hiánya, Baja kétszer is kinőtte temetőjét, s miközben a város a széleken terebélyesedett, mind a két halottak kertje ma a város közepén kiált mementót. Hazánk építészetének jelentős művei a fák, a faépítmények — a nagycenki hársfasor, a platánsor Kiskunfélegyházán - őrizendő növényműemlék a sok évszázados tölgy Ráckevén, platánok, fenyők a Sugovicán, a bajai Petőfi-szigeten. Közboldogságunkat növeli egy-egy új építménye. Balassagyarmaton eléggé semleges a környezet, ezért Reimholz Péter a labirintikus játékosság jegyében tervezte meg a Madách Imre Városi Könyvtárat, mely magában foglal két középiskolát és a Művelődési Otthont, összefüggő téröblökkel úgy, hogy e hatalmas épületben kószálva az erdei Őrségi táj Új Hevesi Napló 49
