Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Murawski Magdolna: Ideálok

perui irodalomból jelentkeztem hozzá szakdolgozónak, nem értettem, miért kapcsolta hozzá a kubai irodalmat is, melyet nem ismertem, de biztos voltam benne, hogy ezt az érdekemben teszi, s nem ellenkeztem. Igaz, ez utóbbi legfeljebb abban volt segítség, hogy a külön kiadványokból nagyobb kitekintésre tegyek szert az egész dél-amerikai irodalom területén. Mivel magam sem hajlottam a dogmás gondolkodásra egyáltalán, hát a penzum is csak jó távolra vezetett az akkorra már szinte olvashatatlanná vált latin-amerikai szocreáltól.

Neki külföldről is írtam. Ha bárki kérdezné az okát, nem tudnám megmondani, de úgy éreztem, kellett. Mint ahogy most se tudom megmondani, miért éppen róla írok, hiszen annyi kiváló tanárom volt és gondolataimban mindmáig gyakran megfordulnak. Pedagógusnapkor különösen szívesen emlékszem vissza rájuk.

Lapszerkesztői munkámat is figyelemmel kísérte, értékelte. Rendszeresen reagált írásaimra. Különösen érdekelte, vonzotta az a misztikus világ, melyről én keveset írok, beszélek, de mégis tudható, hogy mindennapjaim része, költészetem alapélménye. Ez az érdeklődése az évek múlásával felerősödött, s talán nem is sokan tudtak erről.

Talán a leveleiből áradó kortalanság teszi, s az, hogy hosszú évekig nem találkoztunk, így Vajda György Mihály valahogyan kortalanná vált a számomra. Ezért döbbentett meg a halálhíre, s vele a tudat, hogy többé már nem lehet meglátogatni.

Maradnak az emlékek és a tanításai. A lélek különleges ajándéka, melynek sajátja az, hogy csak látszólag távozik el közülünk az, akit becsültünk, szerettünk. Az előadásélmények és az a tudáslehetőség, mely tanításai által válhatott életünk részévé. És az a kedves, derűs mosoly, az apáskodó gesztus, mely az évek múlásával is változatlan fiatalossággal köszön vissza emlékeinkből. Talán másoknak is, mindnyájunknak, akik a tanítványai lehettünk. Köszönet érte.

Új Hevesi Napló

45