Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken

édesanyja, merthogy ugye a falnak is füle van, no meg hát nem is tartozik ez senki másra. Ez az ő sorsuk, ez az ő dolguk.

A drága jó ura hagyta a gyerekre.

Mintha érezte volna előre. Pedig dehogyis érezte.

Csak hát azt tanította imádott gyermekének, amit ő maga is tudott, amihez értett, amit szeretett.

No, meg nem is kellett ezt olyan nagyón tanítania, különösen nem erőltetve, mert a fiút nagyon is érdekelte.

Minden olyan érdekelte, ami az erdőben létezett, minden, ami az erdőben történt.

Öröklött érdeklődés, öröklött tehetség, öröklött szenvedély volt ez.

Belülről fakadó természetességgel. A legapróbb magocska is kiváló táptalajra lelt, gyökeret eresztett és gyorsan szárba szökkent.- Édesanyám! A Cseresbérc alatti kis tisztás sarkában tudok egy sutát. Nincsen gidája, már tavaly se volt. Ha nem sikerülne malacot hoznom, az még mindig ott van. De bizakodom abban, hogy sikerül, mert ott váltanak át a disznók a szélső bokrok takarásában, az agyagos oldal előtt.- Jól van, drága kisfiam, csak vigyázz magadra, nehogy valami bajod legyen, hiszen tudod, hogy csak te vagy nekem.

Ne aggódjon, édesanyám!

Megmutatott mindent nekem apu, amíg élt, és vigyáz ő énrám még most is. Meg segít is.

Ebéd után elindulok. Csak aludjon este nyugodtan, reggelre megjövök. Nem lát meg senki, arra én vigyázok - zárja le a témát nagy komolyan a fiúcska.

Egy éve már, hogy egyedül járta az erdőt. Egyedül lesekedett, lopakodott,

nyomozott. Úgy, ahogy édesapjától látta.

Napokig figyelte a sózókat, a

hintőket, a nagyvadetetőket. Jól tudta, hogy mikor, honnét, mi érkezik. Hogy hol, mi fekszik. Melyik sűrű tartja a kondát, melyik rudasban tanyázik a szarvasrudli, hol jár az öreg bak.

S ha vadászhatott, azt boldogan, örömmel, szívesen tette.

Szenvedéllyel, gyönyörűséggel. Mert ez az ő dolga volt.

Tizenkét éves létére többet tudott, mint azok, akik ezen a területen, mint társasági tagok sportvadászként vadásztak.

Mert ő nemcsak a vad eszén volt képes túljárni, de az itt vadászó emberek szokásait, vadászati módszereit, kedvelt helyeit, leseiket, szóróikat, leginkább használt cserkelő ösvényeiket is mind ismerte. Számtalanszor figyelte meg, figyelte ki őket. Rejtekhelyein megbújva szinte tanulmányozta ezen emberek mozdulatait, viselkedését, még tán gondolataikat is.

Új Hevesi Napló

11