Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: A határok vége - végletes határok
jámbor S'ldikó — /it4o/ei (ed AaláwoÁ Sade márkiné a Gárdonyi Géza Színházban A múlt századi japán szerző Misimo Jukio (1925-1970) írt egy érdekes drámát a XVIII. századi francia botrányhősről, Sade márkiról. Ki tudja, miért, a harmadik évezredben a téma még mindig izgalmas, filmen és színházban egyre-másra foglalkoztatja az alkotókat ez a végletesen perverz figura, és a perverzió vége. Új életérzés van kialakulóban világszerte, és nálunk is. A véres és botrányos huszadik század megvalósította mindazt a gyönyört és borzalmat, amit csak ember elgondolhat. Nekünk ez megélt valóság. A családunkat, a rokonságunkat, a személyes életünket érintette. Keressük tehát a kiutat, hogyan lehet méltóképp élni, megtalálni a szabadságot, és meglelni a szabadság szépségét és észszerű határait? Ez a különös, nyelvileg is tekervényes - és ahogyan az egri előadás rendezője, Dér András mondja - „többfenekű, labirintusos” darab színházi izgalmakat rejt, s egy fiatal rendezőnek mindenképp bizonyításos, kiugrásos alkalom. Hat nő beszél a színen Sade márkiról: a feleség Renée (Fekete Györgyi), az anyós, Montreuilné (Bessenyei Zsófia), Anne, Renée húga, és Sade márki szeretője, a visszafogott, és végül vallási buzgalmakba rejtőző Simiane bárónő (Váli Zita), valamint a végletes kicsapongásokban „tettestárssá váló” Saint-fond grófnő (akit egy rendezői csavarással a színészházaspár Saárossy Kinga és Két álláspont: Simiane grófnő (Váli Zita) és Saint-fond grófnő Blaskó Balázs alakít), (Saárossy Kinga) valamint Charlotte a szobalány (Nagy Adrienn). Ez utóbbiról meg kell jegyezzük, hogy több mint egyszerű statiszta, hiszen Sade „fejlődéstörténetének”, s egyszersmind a francia történelemnek is fontos szereplője, hiszen személyében az „öntudatra ébredő nép” testesül meg. Az előadás nem nélkülözi az artisztikus elemeket. Rendkívül szép és használható Dér Denissa és Bátonyi György díszlete, mely egyszerre idéz japán szobabelsőt és hordoz klasszicista méltóságot, ötvözve a két kor és kétféle kultúra (a történet ideje és a szerző kora és miliője) sajátosságait. A jelmezek a XVI. Lajos korabeli pompát és kecsességet idézik, de a huszadik századi frivol öltözetekre hajaznak. A stilizált mozgás (Szögi Csaba munkája) és üveghangokra komponált zene tudatosan épül az előadás szövetébe. Az arc elé emelt maszkoknak és a maszkok mögül kinéző tekinteteknek szövegválasztó, dramaturgiai szerepe van. 82 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
