Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: A Ghymes együttes saját útját járja
- Tart még ez a kapcsolat?- Nem, privatizálták őket.- Hogy alakult ki az együttes?- Nagy volt a „fluktuáció”. Volt egy indító csapat, hármunkon kívül ott volt Bohus Zoli, Rusznák Gábor. ’85-86-ban jött Behr Laci, Gábor kivált. Écsi Gyöngyi énekelt velünk, de nem volt soha zenekari tag. Ezt ő maga mondta így ki. Az utolsó három lemezünkön Kiss Bernadett volt az énekesünk. Ő a Ki mit tudón tűnt fel, nagyon szép hangjával maximális pontszámokkal nyert. Az előző években nyugaton volt, ezért nem tudtunk rendszeresen találkozni vele. Talán erre több lehetőség nyílik a jövőben. A cimbalmosunk most már évek óta Pukkai Attila. ’86-ban jutottunk ki Svájcba táncosokkal, először a vasfüggönyön túlra! Ahogy Magyarországon is, a táncház nálunk is összefüggött az ellenzékiséggel. Amit Svájcban láttunk, az tovább erősítette bennünk az ellenzékiséget.- Szoktátok mesélni a fellépéseiteken, hogy a szlovák közönség is szeret Titeket.- Igen, sőt azt lehet mondani, hogy van szlovák közönségünk is. A klubunkban most már fele-fele arányban vannak magyarok és szlovákok.- De szlovák népzenét is játszottatok?- A lemezeinken nem, de egyszer egy japán turnén együtt szerepelt a Szlovák Népi Együttes és az Ifjú Szívek. Volt szlovák, magyar, német, cigány népzene is a műsorban, kb. olyan arányban, ahogy a mai Szlovákiában élnek a nemzetiségek. Ott szlovák népzenét játszottunk egy szlovák prímás vezetésével. Magyarországon a folklórban is van egy Budapest-centrikusság, Szlovákiában a vidék erősebb. Pozsony meg egészen sajátos. Közel van Bécshez, de Budapesttől sincs messze. Háromnyelvű és egy kicsit kilóg Szlovákiából. De ez így van jól.- Nem nehezedett rátok olyan nyomás, hogy szlovák népzenét is játsszatok?- Kifejezetten nem. Baráti szinten elhangzottak ilyen kérések, s elvileg nem is zárjuk ki, nyitottak vagyunk. Közönségünk egy része kérte, hogy nem énekelnénk-e szlovákul? De mi a koncertjeinken mindenhol csak magyarul énekelünk. Jó viszont, hogy azon a turnén közel kerültünk a szlovák népzenéhez. Annak ellenére, hogy mi sok pofont kaptunk magyarként, kaptunk szeretetet is a szlovákoktól. Jönnek a fiatalok, és látjuk rajtuk, hogy nyitottak, hogy szeretni akarnak, hogy nem fáj nekik, hogy magyarul beszélünk. Ez nagyon szimpatikus és fontos. Egy hidat képviselünk akarva-akaratlanul. Meghívtak minket a terchovai fesztiválra, ahol autentikus szlovák népzene van főként és erős nacionalista légkör. Egy-két ember fujjolt nekünk, de az 5000 néző többsége tapsolt.- Változik a népszerűségetek Szlovákiában annak arányában, ahogy a stílusotok?- Igen, ez is segít. Elhívtak minket Besztercebányára a még mindig dívó Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségére is. Persze ott is magyarul énekeltünk. Mindig elmondjuk ezeken a koncerteken, hogy ugyan mi ismerjük a szlovák népzenét, és el is tudnánk énekelni szép szlovák népdalokat, de előttünk és utánunk ezt autentikusabban teszik szlovák zenész barátaink, mi viszont a magyart tudjuk játszani a legjobban. S ezt általában meg is értik. A legfontosabb az, hogy jó zenét és magyar dalokat hallanak tőlünk Besztercebányán. Magyarországon sokan nem tudják, hogy a szlovákokat általában irritálja a magyar szó. Nem az, ha mások nem értik a szlovákot, vagy más nyelven beszélnek, hanem kifejezetten a magyar szó. De ezt meg kell szokniuk, hiszen Szlovákia déli részében ott az a sok magyar. Ha megszokják az ö, ü, a, e hangjainkat, az fontos nekünk. Sokan beiratkoznak a Magyar Intézetbe magyarul tanulni, hogy a szövegeinket értsék. Szeretnénk erkölcsileg teljesen tisztába tenni a dolgot. Nemcsak nekünk kellene megtanulni szlovákul, hanem nekik is magyarul. 78 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
