Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Drozsnyik István
v<)4ta/we4ulttoewárie/c t^únycU Sokáig azt hittük, hogy Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Kondor Béla, Szalay Lajos rajzi tartományainak nincs utódlása. Van. Friss és frissítő szellemi energia jellemzi Drozsnyik István egyéni művészi mitológiáját, mely nem pusztán grafika. Az is, de szobrászat és festészet a javából. Képzőművészet. Szabadon közlekedik megálmodott és kialakított vonalrendszerében úgy, hogy egyszerre kelti a látvány örömét és a gondolkodás feszültségét. Rengeteg mondanivalója van- üzenete mindannyiunk számára az élet örömeiről és a lét rejtelmeiről. Tárgyakba gyűjti a titkokat - festmények, szobrok, installációk közvetítik érzelmeit és fölismeréseit. Ez többnyire játék, sokszor megrendülés. Olykor könnyű futam, máskor mélybemerülés. Vonalak keverednek a színekkel, lázas nyüzsgés a kép, ujjongás, áhítat és halmaz. Áramlik, örvénylik, kavarog a világ - bennünk. Minden. Egyszerre az ünnep és a hétköznap - öröm és bánat -, álom és valóság. Mi „ébren is álmodunk” - mondja a költő, és Drozsnyik István Drozsnyik István: A bajnok (tus, 100x70 cm) is ezt cselekszi szüntelen a képben - képpel. Finomság, éteri érzékenység hatja át rajzi forgatagát, a dolgok, jelenségek iránti vonzalom. Emberré válik a szék - Szent Györggyé -, élni kezd a létra, vonalszilánkok, átlós mozgalmasság élteti. Bár minden elvonatkoztatott, valahogy mégis minden érthető, annyira meggyőző képi érvelése attól függetlenül, hogy a Drozsnyik-kompozíció nyelvújítás, új képi nyelv, melyet megtanulhatunk gyönyörködve, küzdve, szemlélődve. E látszatra lázas firkálás megfontoltságot és elmélyülést tükröz, azt, hogy általa és benne csak ilyen lehet a kép. Minden olyan valószínűtlen és logikus egyben. A formatársulások mágikusak és egyszerűek - alakulnak, nem ismétlődnek -, művei mégis egy nagy családot képeznek. Az élet nem ismert tartományaiba is bekopogtat a rajz, ahol mégis a vonalak ismerősökre bukkannak. A megszakított vonal heves rajzása az értelem labirintusában időzik, ott talál testesítésre váró kincseket. Izgalmas, ahogy a tárgyi világ külső anatómiája szívósan emberré válik - érzelmekké. Különös asszociációk támadnak föl képzeletében, művészetének nyersanyaga. Töredékei. Teljességek. Hiánytalanok, bármennyire csak részletnek tűnnek. Ez az ő híre a Mindenségről, minden más, minden ugyanaz. Hérakleitosz filozófiája rügyezik Drozsnyik István képi rendszerében, s mikor lapjait szemléljük, mintha könyvet olvasnánk - a bölcsesség nagy antológiáját. Meghökkentő társításai, bármennyire szélsőségeseknek látszanak, nyugalmat keltenek bennünk. Műveinek ez a varázsa. A metamorfózis, mely harmóniára alakítja az élet rángásos híreit. Drozsnyik István munkássága nemcsak a szépséget gyarapítja, hanem új elemeket tár föl a lét titokzatos törvényeiből. Ez az ő új értékrendje, filozófia a képalkotásban. 76 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
