Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - Murawski M.: Történelmi tévítéletek
megfeledkezni arról az egyszerű tényről, hogy Magyarország ezt olyan körülmények között biztosítja a hajdani elnyomottak számára, amikor más állampolgárok számára az anyagi biztonságnak a gondolata is illuzórikusnak tűnik, azaz momentán nincsen abban a helyzetben, hogy ez olyan egyszerű és kézenfekvő dolog legyen. És ezek nem vádak, csupán tények. Annak boncolgatásába pedig természetesen nem kívánunk belebocsátkozni, hogy kinek köszönhetően jutott hazánk a jelenlegi, anyagilag ugyancsak lesüllyesztett és kifosztott állapotába. A kommunizmus történetének ismeretében ez már köztudott dolog. Száraz adat. Tényszerűség, ha úgy tetszik. A hazai állapotok külföldi megítélésének alakításában, befolyásolásában úgyszintén oroszlánrésze van annak az értelmiségi rétegnek, melyet soha nem a hazája iránti hő szeretet hajtott, hanem valami elvakult gyűlölet és bosszúvágy, melyet normális fejjel és idegrendszerrel bizony nem lehet megérteni. Ehhez ismemi kell az őrület lélektanát. Az átlagolvasótól nem várható el, hogy komoly pszichológiai (pszichiátriai) előtanulmányokkal rendelkezzék, ám az sem tagadható immáron, hogy napjaink politikai csatározásai láttán már komoly ismeretekkel rendelkezhet bárki, aki hisztériázó, rángatózó, eltorzult arcú, fenyegetőző, avagy aljasul vigyorgó politikusokat látott akár csak egyszer is a TV-ben, miközben mindenkivel el akarják hitetni, hogy egyedül ők az igazság lovagjai, a béke harcosai, a tisztakezű és minden gyanú felett álló állampolgárok. A külföldi értelmiség (elsősorban a franciák), melyet úgyszintén azzal az egyszerű fogással állított maga mellé a szovjethatalom, hogy egyek voltak a németgyűlöletben és a bosszúvágyban, különös módon nem talált semmi kivetnivalót, vagy egyszerűen tudomást se vett arról, hogy a keleti régióban egyre csak gyűlnek a hullahegyek, s hogy az általános pauperizmuson kívül a kommunizmus (avagy szelídített formája az „emberarcú szocializmus”) nem „teremtett” egyebet, mint a pusztulást emberszázmilliók számára. S ha már a nyugati értelmiség „megette” azt a gyenge dajkamesét, melyet a mozgalom „nagyjai” számukra feltálaltak, és együtt érzelegtek Gilbert Bécaud Natalie-ján és Moscou-ján, mert hiszen a szimpatizánsoknak igen szép (és költséges) fogadtatásban volt része a vasfüggönyön túl, akkor vajon hová tette a szemét, mikor később Latin-Amerikába vagy a Távol-Keletre utazott, s hogy nem érintette meg jól fejlett társadalmi igazságérzetét mindaz, amit ott láthatott?! Vagyis a nyomor, a szélsőséges társadalmi igazságtalanságok, melyekre a másik oldalon oly finom rezdülésekkel reagált... Igen messzire mennénk, ha mindennek részletes taglalásába bocsátkoznánk, szerzőnek ez nem is célja. Ami viszont kitűzött cél és mindnyájunk érdeke, az az, hogy az értelmetlen szócséplés helyett le kell végre ülni és civilizált emberek módjára vitatkozni mindarról, ami mindkét felet bántja. Szlogenek és szóvirágok helyett tényekkel és valós szándékokkal előállni, nem pedig egymás ellen vádaskodni. S legfőképp a történelmet újraértelmezni - immáron (kommunista) rögeszmék nélkül. A megoldást pedig önmagunktól várni, nem külföldi fórumoktól, melyek a hazai viszonyokról csupán annyit tudnak, vagy annyit akarnak tudomásul venni, amennyit a rágalmazók velük közölnek. Azoknak, akik tevőlegesen részt vettek Magyarország tönkretételében, egyszerűen kötelessége, hogy ennek az ellenkezőjén dolgozzanak immár. A külföld felé való kacsingatás egyébként is rossz emlékeket idéz fel minden magyarban. Mi történt, mikor a török kiűzésére behívták az osztrákot? Mi történt, mikor az osztrákok orosz segítséggel verték le a magyar forradalmat? Mi történt, mikor az osztrák sérelemért magyar katonák ezreit hajtották vágóhídra Szerbia ellen? Mikor Magyarország a hitleri Németország szövetségese lett? És minek issza a levét a mai Magyarország, miután közel fél évszázadra a Szovjetunió csatlósállama lett? Csupán a megfelelő válaszokat kell behelyettesíteni ebbe a kis történelmi kvízbe, hogy megértsük: újabb történelmi tévítéletekre nincs szüksége a ma magyarságának (és ezen belül a zsidóságának sem). 64 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
