Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csíky Gábor: A nagy francia forradalom Chateaubriand emlékirataiban

társadalomra: Chateaubriand szerint a forradalmárok abszurd módon egy holttestet gyilkolnak meg. Az erőfeszítések terméketlenné és pusztítóvá válnak, és az író meggyőződése szerint ez az erőszakos halál messze áll a jövőt teremtő haláltól, és így a forradalom által kiontott vér nem nyit új távlatokat a társadalom fejlődése számára.

A forradalom fantasztikus energiája a lázas állapotot idézi, a társadalmi erők nem tudják kihasználni a jövő építésére legalkalmasabbnak ígérkező pillanatot. A borzalmak hosszú sora nemcsak a múltat, hanem a társadalmi megújulás reményét is lerombolja. Érdekes módon ebben a Chateaubriand-i értelmezésben semmiféle nosztalgia sem érződik, hiszen az emlékiratokból világosan kiderül, hogy az Ancien Régime maradványaiból és a lezüllött arisztokráciából nem nőhet ki egy új világ. A forradalom képe így egy elromlott forradalommal azonosul, amelyet egy hosszú felbomlási folyamat előzött meg. Chateaubriand azonban a rémregényeken és az orvosi diagnózison túlra, az események mögött rejlő jelentés felé irányítja olvasói figyelmét, ahol a forradalom mítosza fényes csillagként ragyog.

Seggeiéit:

1 Francois René de Chateaubriand. - Síron túli emlékiratok (Válogatást / fordította: Maár Judit. - Budapest: Osiris kiadó, 1999. Az idézet a 84. oldalon található, ezentúl minden utalásunk erre a kiadásra vonatkozik.

2 Érdemes újraolvasni Szerb Antal francia romantikáról írt elemzéseit: « Chateaubriand (Franjois-René, Marquis de... 1768-1848) élete éppúgy irodalomtörténet, mint művei, akárcsak Goethe vagy Byron élete; életének legendáját szolgálja sötét, romantikus méltóságú és bánatú önéletrajza, amelyet csak halála után engedett kiadni, a Mémoires d'outre-tombe (Sírontúli emlékiratok), 1850). A legendagazdag Bretagne-ban, Saint-Malóban született ősi nemescsaládból; talán kelta vére is magyarázza álmodozó természetét és gazdag képzeletét. De megmagyarázza ifjúkora is, az öreg, elhanyagolt combourg-i kastélyban, rosszindulatúan zordon apja mellett; nem értette senki, csak gyenge idegzetű, korán meghalt nővére, Lucile; megmagyarázzák az esték a kastély óriási lovagtermében, ahol az apjuk szótlanul járt fel és alá, mialatt nekik beszélgetniük sem volt szabad, csak figyelték, hogyan tűnik el apjuk alakja a terem túlsó végén, ahová már nem hat el a gyertyák bizonytalan világa...» (A világirodalom története, Magvető könyvkiadó, hetedik kiadás, 1989, 480 oldal).

3 Jean-Claude Berchet gondozásában jelent meg a Mémoire d’outre-tombe, a párizsi Bordás kiadónál, a «Classiques Gamier » sorozatban. Az első kötet (I-XII. könyv) 1989-ben, a második (XIII-XXIV. könyv) 1992-ben, a harmadik (XXV-XXXIII. könyv) 1998-ban, a negyedik (XXXIV-XLII. Könyv) 1998-ban került forgalomba.

4 Ezt a kérdést kutatja cikkében Béatrice DIDIER: « Le roman noir et la mise en scéne de la Revolution dans les Mémoires d'outre-tombe », amely a Bulletin de la Societé Chateaubriand 32-dik, 1989-es számában olvasható a 48-54. oldalon.

5 Ez Chateaubriand véleménye Napóleon sorsáról is, hiszen a dúc d’Enghien kivégzése előrevetíti hóhérja bukását.

6 84. oldal.

7 Sajnos ezek a történetek a magyar nyelvű válogatásban nem szerepelnek.

8 90. oldal.

9 131-132. oldal.

10 Chateaubriand tehát a gyilkos történelem áldozataként jelenik meg, és egyfajta pokolraszállásként éli meg a forradalmi eseményeket. A Síron túli emlékiratok-ban utalásokat találunk a Nekuia-ra (lásd. Odüsszeia XI. ének, és Aineis VI. ének).

11 Lásd. Jean-Claude BERCHET: « Le corps malade de la France: nosographie de la Révolution dans le Mémoires d’outre-tombe » című cikkét, amely a Bulletin de la Societé Chateaubriand 32-dik, 1989-es számában jelent meg a 61-65. oldalon.

12 88. oldal.

13 A forradalom nagy alakjainak részletes bemutatására, terjedelmi okok miatt, egy másik cikkemben kerül sor.

14 Lásd. Philippe BERTHIER: « Le Genre humain en vacances » című cikkét a Bulletin de la Societé Chateaubriand 32-dik, 1989-es számában, a 42-47. oldalon.

48

XI. évfolyam 5. szám — 2001. május