Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi árpád: Nyelvművelésünk az ezredfordulón
És míg a felszínt ezek a jelenségek borzolják, megjelentek az utcán a hajléktalanok, és hihetetlen tömegben lepték el a városokat. Egyes politológusok pedig azt tartják, hogy a művészet csupán díszlete lesz a jövő nagy társadalmának, amelyet a multinacionális cégek fognak uralni, akik már ma is nagyobb tőkével és hatalommal rendelkeznek, mint az egyes államok kormányai. Az államok parlamentjei azért marionettfiguráknak megmaradnának, de a tényleges hatalmat a multik és azok nagyhatalmú igazgatóságai fogják gyakorolni. És akit ez a csodálatos perspektíva nem lelkesít, az bolsevik, nem látja, hogy a nép boldogan szórakozik a bevásárlóközpontokban, ahol diszkó, multiplex mozi, jégpálya és rengeteg játékautomata várja. Lehetséges, hogy a művész nem látja a mohó profithajsza embertelenségét, a világméretű környezetszennyezést és az egyre terjedő szegénységet? A kisembert egyszerűen elárulták és magára hagyták. Hová lett az írástudók felelőssége? Ady szerint a művészet az ember szépbeszőtt hite. Mi lesz az emberrel, ha elveszti a hitét? Képes lesz-e túlélni a horizonton kirajzolódó minden idők legnagyobb válságát? Hemingway azt írja: „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem.” Tolongás a Parnasszuson. A Parnasszust megszállta a középszer. A kiválogatódás jórészt kontraszelekció által történt. A tehetségnél sokkal fontosabbak voltak a kapcsolatok. A különböző szekértáborokba gyűlt művészcsoportok helyzetét az határozza meg, hogy milyen a viszonyuk a mindenkori politikai hatalomhoz. Abból, hogy a Parnasszust a középszer szállta meg, egyenesen következik, hogy a saját pozíciójukat minden eszközzel, jogi eszközzel is igyekeznek megvédeni. Ez tömören azt jelenti, hogy az a művész, akinek erről papírja van. Mivel a művészet elvesztette küldetéstudatát, identitását, önbizalmát is elvesztette, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy a közönségét is. S ha a művészet nem az embert szolgálja, akkor kit? A kiüresedett, formai játékokká, gégékké silányult művekből pedig hiányzik a legfontosabb, a szeretet, az empátia, a humanizmus és a mondanivaló. Az alkalmazott nyelvészet korábban nyelvművelésnek nevezett ágában számottevő változás ment végbe 1990 óta. A jórészt nyelvhelyességi alapú tevékenység mára szemléletében, módszereiben megújult, hatóköre jelentősen kibővült, s átfogalmazódtak céljai is. Sok mindenről - feladatokról, eredményekről, további tervekről — kell szólni akkor is, amikor ennek az átalakulási folyamatnak csupán a főbb állomásait kívánjuk érzékeltetni. A gyarapodás következtében ma már nem is nyelvművelésről beszélünk, hanem olyan tágabb fogalmakat használunk, mint nyelvi tervezés, nyelvstratégia és nyelvpolitika. Az átalakulás azonban nem hozott forradalmi változásokat, nem járt a múlt eredményeinek megtagadásával. Éppen ellenkezőleg: azt tapasztalhatjuk, hogy nyelvművelésünk a korábbi értékek megőrzésével újult megNyelvművelésünknek három fő célját különböztethetjük meg az 1950 és 1990 közötti időszakban, Első feladata az élő nyelvszokás kutatása és leírása, azaz a nyelvhasználat tudományosan megalapozott vizsgálata. Társadalomnyelvészeti, 42 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
