Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Cseh Károly: Madárnyelven
tenyeremmel kezdtem összesöpömi a filléreket. Mikor az első zsákmányt az öreg markába öntöttem, már senki sem nevetett. Még a távolabb ülők is felfigyeltek. Mikor egy, messze a pad alá gurult egydollárost nem tudtam én sem elérni, azon veszem észre magam, hogy az egyik lány mellém térdel és fürge ujjával kihalássza azt a pad alól. Erre már a másik kettő is segíteni kezdett, és pillanatok alatt a koldus egész jövedelme a markában volt. A jelentet nagy csend követte, ami kínos is lett volna, ha a barátunk a következő második állomáson le nem száll. Mielőtt kilépett volna a peronra, megemelte zsíros karimájú kalapját, a kutyája pedig pár barátságos vakkantással mondott köszönetét. A leánykák, mint afféle fiatalok, hamarosan visszazökkentek a maguk viháncoló modorukba. De valahogy akkor már nem irritált többé a modoruk. Arra gondoltam, hogy a dzsungel és az Édenkert nem lehetnek mégsem nagyon messze egymástól. Cseh CjKároly CMadárnyeloen A ,, Bogácsi fürdőversek” ciklusból Telefonfülkék itt a lombok. Füttyökkel hívjuk föl egymást. Qerhard ch,rüscb Bodzafa nyúlik konokul fel, a párás, reggeli kékbe. Zölddel díszített ágai világlanak mindenütt földúton, utcán, kerítésen. Törékeny karját felövezi újra meg újra erővel, hogy oltalmazzon mindvégig minden úton haladót, s igézzen fényes bizakodást madarak torkába, szótlan szemekbe. Cseh Károly fordítása Új Hevesi Napló 33
