Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Dudás Sándor: Májusvégi nyár

S&wdáA &*<ín<J<w Hogy háborog, hogy tajtékzik a nyár! habzik szája, mint megfuttatott lónak, poros út mentén nyárfák kutyagolnak, s elaléltan bóbiskol a határ, a sírköveken moccanatlan gyíkok heverészgetnek tunyán, sütkérezve, pirít a szél is, mintha óriási, tüzes nyelvű sárkány tüsszentgetne. Hol ténferegsz, mezítlábas gyerekkor? gyere csak bátran, tüskés, szedres tarló nem sérti talpad, itt még nem aratnak, kaszánk a csűrben fityeg, megveretlen, mellette fénkő, száraz, szikrát szórna, ha pacsirta torka dalra kelne, de csend lapul az álmos bokrok alján, árnyéka is csak sárga-foltos dzseki, könyörtelen a tavaszvégi hőség: a lelkét május nemrég lehelte ki. Eső kellene, dús, kiadós zápor, alá állnék gyümölcsfákkal a kertben, s szemed tükrében játékos hattyúként kitollászkodnám magam önfeledten. Új Hevesi Napló 27

Next

/
Thumbnails
Contents